Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A barátságról, és annak elmúlásáról...

2010.08.27

A barát. Miről ismerhető fel?  Arról, hogy veled bulizik? Hogy veled van a jóban? Hogy szeret nálad vendégeskedni? Hogy elvárja, hogy felhívd?

"A jó barát mindig megmondja, ha mák ragadt a fogaid közé."

Beszélgettem egyik nap a barátságról. Amiről azt hitték, hogy barátság, mert ebben éltek, hogy barátok. Így volt természetes. Nem gondolkoztak el azon, hogy ez milyen kapcsolat, mert természetes, ha a szülő barát, akkor a gyerek is. Csak az nem természetes, ha a szülő már nem barát, akkor a gyerek sem. Mert ez "örökletes" dolog. Ezt is meg lehet örökölni. Az élet már ilyen, apáról- fiúra, anyáról- lányára, anyáról -fiára, apáról-lányára száll...

Mi lehet annak az oka, hogy a gyerekek elfordulnak egymástól. Hogy már nem is akarnak barátok lenni, hogy már nem is keresik a másik társaságát, pedig az nem tett semmit ellene. Csak olyan ember gyermeke, aki már nem kedves a szívnek. A szülői szívnek.

Milyen barátság az, mi érdekből fel-fel elevenedik, percekre, amúgy pedig felejtős. És milyen barátság az, hogy a barátom sem barátja már a volt  barátnak...Ami érdekből működik, amolyan nyögvenyelősen...Mert az az érdekem, hogy ...egyébként nincs rád szükségem....

Milyen hamar elfelejti az emberke az együtt töltött bulizós hétvégéket, amikor együtt nyaraltak, amikor sok időt töltöttek együtt, úgy gondolva, hogy ez egy barátság, ami sosem fog elmúlni. Jöhet tél, jöhet nyár, lehet jó, lehet rossz...Telt az idő, múltak a nyarak, jöttek-mentek a koncertek, és még minden tudott   működni.

És időközben történt valami. Az egyik családban, a másik családban és megszünt az addig működő barátság. Hogy miért? Talán azért, mert az egyik család nem választott...Élte tovább az életét, nem feledve azt, amit ez a barátság nyújtott. És biztak abban, hogy a baráti szó segíteni fog a tisztánlátásban, segíteni fog abban, hogy nem maradhat ebben a "barátságban" senki magára, mert mindig ott lesznek, ahogy elkezdték, egymást tisztelve, döntéseket tiszteletben tartva, mert nem szólhatnak bele, és ott lesznek mellettük, csak most már másokat is elfogadva.

És ez már nem tetszett. Ettől a hozzáállástól kezdve már nem működött, nem működhetett, és senki sem lóghatott ki, se felnőtt, se gyerek....

A gyerekek mit vétettek? Mit tettek, amitől már nem barát a barát, amitől nem haver a haver?

Lehet javítani, amíg nem késő!

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.