Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A megbocsátás...

2010.10.29

Sokszor megfogalmazom magamban, amit leírva megtaláltam. Sok kérdést teszek fel magamnak, amire olvasok válaszokat. Sok érzés kavarog bennem, ami nem csak a sajátom.

Szeretek olvasni, szeretek mások gondolatairól olvasni. Szeretek elgondolkozni az ÉLET  nagy dolgain, történésein,  miértjein. Sokszor álmodok magamnak, magunknak változást. Úgy is kezdhettem volna a rövidke bevezetőmet, idézve egy sokkal nagyobb ember szavait "...van egy álmom...". Nem kezdtem ezzel, mert a cikk írója megelőzött, most megosztom, ime:

 "Van egy álmon...Igen, "I have a dream"- mint Martin Luther Kingnek-, amely a megbocsátásról szól. Arról, hogy az év egyetlenegy napján azt mondjuk, hogy elég a harcból , az ítélkezésből, a fölényeskedésből, a cinizmusból, a "mindenáron győznöm kell" -viselkedésből, és kinyújtjuk a kezünket azok felé, akikre haragszunk.

Akik bántottak, sértettek, megaláztak minket. Ezen az egyetlenegy napon a telefontársaságok és az internet-szolgáltatók azt mondanák: huszonnégy óráig ingyen használhattok minket, hogy mindenkit elérjetek, akiknek meg akartok bocsátani.

Ha komolyan vennénk a megbocsátás napját, csodák történhetnének! Felhívhatná a fiú az apját, akivel már évek óta nem találkozik, mert úgy összevesztek a politikán, hogy azóta nincs közös családi ünnepük. Megkereshetné a meny az anyóst (vagy fordítva), hogy tisztázzák, mi az oka az értelmetlen harcnak, és főleg megbocsáthatnának egymásnak azok a házastársak-élettársak, akik úgy érzik, hogy a párjuk bántotta, kihasználta őket.

"A szeretetteljes gesztusok át tudják törni a közöny és a rosszkedv falát, majd megindulhat valamiféle beszélgetés az egymást kerülő, utáló felek között. Csak hogy valakinek ki kell nyújtania a kezét, és meg kell szólalnia..."

Tudom, hogy egy telefonnal, egy e-maillel, egy csokor virággal vagy egy gyertyafényes vacsorával nem lehet gyorsan egészségessé tenni évek óta betegeskedő, kiszáradó kapcsolatokat. Ám azt is tudom, hogy a szeretetteljes gesztusok, át tudják törni a közöny és a rosszkedv falát, majd megindulhat valamiféle beszélgetés az egymást kerülő, utáló felek között. Csakhogy valakinek ki kell nyújtania a kezét, és meg kell szólalnia. Mert a szó az egyetlen gyógyír. Akkor érthetjük, érezhetjük meg, hogy a másiknak is van némi igazsága, és képes arra, hogy megbánja egy korábbi rossz vagy bántó gesztusát, ha végre szóba állunk vele.

Azt se feledjük, hogy a tartós harag és gyűlőlködés nagyon fárasztó! Elszívja az erőnket, leköti energiánkat, megkeményíti a lelkünket. Ha a testvérek hagyják, hogy az örökség bombaként robbanjon közöttük, és az átkozott pénz elszakítsa őket egymástól, akkor a családokban is átveszi az uralmat az öldöklő harc.

Ha beosztottként hagyjuk, hogy eluralkodjon rajtunk a gyűlölet, és nem vesszük észre, hogy a főnök(kollega, portás, boltos vagy a szomszéd) nem "l'art pour l'art" gonosz, legfeljebb azért, mert őt is szorongatják felülről, közben neki is megvan a maga számtalani gondja, akkor csatamező lesz az életünk.

Csakhogy a csatákban mindenki vesztes. Még a győztesnek látszók is. Jól megmondták, jól helyretették, jól megbosszulták...És??? Ettől néhány percre (napra, hónapra) nagyerősnek érezhetik magukat, de később legfeljebb csak azt vehetik észre, hogy fogynak az emberek körülöttük. Bizony fogynak, hiszen a szüntelenül ítélkezőket elkerülik az egyszerű halandók.

.

.

De vajon a mi létünk - az ép lelkületünk - nincs veszélyben, ha elveszítjük a megbocsátás képességét?

.

.

Aki nem hisz nekem, azt szívből sajnálom, de aki igen, annak javaslom, hogy készítsen egy gyors számvetést arról, hogy kit kell(ene) megkeresnie. Én már tudom, kit fogok felhívni..."

 

 

Eddig a kölcsönvett gondolatok, amik nekem hatottak. De nem most, nem csak most, én már léptem, van akinél hiába, van akinél nem. És sokkal fontosabb a siker a kudarcnál, bár "ami nem pusztít el az megerősít" szlogenemmel annyit tudok még hozzáfűzni, mindig nézd meg ki mondja! És dönts az alapján!

Semmit nem bántam meg, amikor megtettem, meg kellett tennem, nem kértem piros szőnyeget, de sok mindent megértettem...

A kudarcok sem törnek le, azért még mindig ...."...van egy álmom...I have a dream..."

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.