Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


És még mindig a gyerekekről...

2010.08.27

Gondolkoztam a történetemről. Arról, hogy mi is történt velem, velünk az utóbbi években. Arról , hogy milyen nehéz felnőttnek lenni. Arról, hogy mennyire nem tudod megismerni a másikat, amíg egy fedél alatt élsz vele...Gondolkoztam arról, hogy kinek mit jelent a gyerek és mire használja, úgy, hogy nem is gondolkozik el ő azon,hogy mennyire ártalmas a saját gyerekére...

Sokat olvasok, beszélgetek, tanulmányokat nézegetek. Nemcsak magam miatt. Szeretném megérteni a butaságot. Megosztok egy pár gondolatot arról, ami a leginkább foglalkoztat és amivel nagyon is egyetértek...

 

 

A gyermekért folyó küzdelem, rivalizáció az érzelmi megterhelések sorát a végletekig felfokozza. Elmondható, hogy a szülők óriási többségét a gyermekhez tényleges érzelmek fűzik, ami nem összeférhetetlen azzal a tapasztalattal, hogy a megegyezés hiányát nem ritkán az a hátrányos érzelmi-anyagi helyzet is indokolja, amely a külön élő szülőt sújtja. A gyermekelhelyezési per indítékai között igen nagy számban fellelhető viszont a másik fél elleni gyűlölet, bosszúvágy. A partneri viszonyt a szülők nem képesek megkülönböztetni a nevelési kérdésektől. Az elhatározott válás ellenére sokszor mindkét fél tovább hordozza a sérelmeket, fájdalmat, dühöt, ami továbbra is egymáshoz láncolja őket. A gyermekeket pedig bevonják a harcba, meglehetősen változatos módszerekkel.

A szülői rivalizáció leggyakoribb módjai

1. A rivalizáció e perek során a szülői magatartásból soha nem hiányzik. A gyermek érdekeit, lelki egyensúlyát védeni kívánó szülőknél is megfigyelhető a korábbihoz mérten fokozódó engedékenység, türelem, a változatos programszervezés, nagyobb időráfordítás. Ezek az esetek a rivalizáció viszonylagosan pozitív eszközökkel történő megvalósításához tartoznak.

2. Korrumpálás anyagi eszközökkel az egyik vagy mindkét szülő oldaláról, ami állandó ajándékozáshoz vezet.

3. A szülő a gyermeket viselkedésében nem korlátozza, nem tilt, nem büntet, ettől remélve a gyermek fokozottabb kötődését.

4. Csábítás a gyermek vágyainak megfelelő abszurd ígéretekkel (például kap majd lovat a lakótelepi lakásba, felhőkarcolót stb.).

5. Amit az egyik szülő követel, tilt, azt a magatartásformát a másik fél engedi, serkenti.

6. Az erőszakosabb szülő a másikat kiszorítja a gyermekkel történő foglalkozásból, megszünteti az érintkezés lehetőségét is, például utazásokat, kétnapos programokat szervez, ürügyekkel kihívja a gyermeket a másik fél szobájából stb. Kedvezőtlenebb esetben a gyermeket a másik szülővel való minden kontaktus miatt határozottan bünteti, például nem ehet a másik szülő vacsorájából, nem beszélhet vele, nem mehet vele a játszótérre, nem fogadhatja el ajándékát stb., és emellett minden, a másik szülővel szembeni negatív megnyilvánulást jutalmaz. A gyermek helyzete akkor válik végképp tarthatatlanná, ha mindkét fél alkalmazza ugyanezeket a módszereket, és a gyermek bármely reakciójával is kiváltja valamelyik szülő haragját, sértettségét.

7. Az öndicséret, a saját kiválóság állandó hangoztatása, aminek révén szokványos és triviális tevékenységek is irreálisan felértékelődhetnek a gyermek szemében (például vacsorát adott stb.).

8. Bűntudatkeltés érzelmi zsarolással (például "sírok, mert elmész apáddal, és én egyedül leszek egész nap", "meghalok, öngyilkos leszek, ha elhagysz").

9. Fenyegetés a másik fél választása esetében (például veréssel vagy érzelmi zsarolással: "úgy elmegyek, hogy sose látsz többet").

10. Befolyásolás direkt, közvetlen módszerekkel a másik szülő ellen.

11. A per során már különélő szülő gyermekkel való kapcsolattartásának akadályozása különféle módszerekkel (hivatkozás a gyermek nem létező betegségére, távollétére, a gyermekek kölcsönös "elrablása és visszarablása" iskolából, játszótérről). Néha a két szülő rokoni és baráti köre ütközik meg,

Ott, ahol a rivalizáció, befolyásolás erőteljes a szülők részéről, a viták jelentős része a gyermekkel történő érintkezés körül folyik (például kivel legyen a hétvégén,  kinek a vacsoráját egye stb.). Ennek következménye, hogy azok a gyermekek, akik egyébként mindkét szülővel szívesen vannak együtt, rettegnek a szülők egyidejű jelenlététől az agresszív jelenetek ismétlődésének lehetősége miatt.

A rivalizáció lényege, hogy mindkét szülő a másik szülőtől való érzelmi leválást kívánja a gyermektől, és az egyik szülőt a másik megtagadásával kell megnyernie. A gyermek számára a legnagyobb megterhelést talán az jelenti, hogy a szülők választást várnak tőle, és a kivételesen szép esetek közé tartozik, amikor ez csak metakommunikatív úton közvetítődik a gyermek felé.

Ennek pszichés következményei

1. Súlyos bűntudat, önvád.

2. Érzelmi ambivalenciák, mert a gyermek mindkét szülőt szereti és elutasítja egyidejűleg.

3. Kisgyermekektől életkorilag idegen érzelmi távolságtartás mindkét szülő vonatkozásában.

4. Mindkét szülővel kapcsolatosan átélt csalódás.

5. A sokféle ellentétes befolyás során kialakuló tájékozódási képtelenség, bizalomvesztés miatt gyakran alakul ki a teljes bezárkózás, információ-visszatartás. A gyermek nem beszél érzelmi kérdésekről, mert "beszélni veszélyes". Gyakori, hogy az egyik szülő a másik fél által teremtett információzárlat miatt a gyermeket informátorként, üzenetközvetítőként használja fel. A szülők között így keletkező veszekedések a gyermeknél bezárkózáshoz vezetnek. Gyakori, hogy a gyermeket az információközlésért és az információ-visszatartásért egyaránt büntetik.

6. A szülők által a gyermekekre kényszerített titkok, amelyek saját életvezetésükre vonatkoznak, érzelmileg megterhelő velejárói e pereknek.

7. Taktikázás, zsarolás a gyermek részéről a szülők irányába.

A gyermekek egy része gyorsan felismeri a szülők vetélkedéséből nyerhető előnyöket. Azt a szülőt, amelyik éppen elmarasztalja, vagy kívánságát nem teljesíti, azzal bünteti, hogy a másik félhez fordul, "beárulja", aki a panaszokat azonnal orvosolja, megmutatva a gyermeknek, hogy "ő a jobb szülő".

A szülők így gyorsan megtanítják a gyermeknek, hogy minden követelmény és ellenőrzés alól ki lehet bújni, minden vágyát azonnal ki kell elégíteni, máskülönben elfordulásával bünteti a gyermek a szülőt. Jó értelmi képességű kisgyermekeknél, de főleg serdülőkorúaknál jellemző és veszélyeztető a tiltások hiányának e következménye, mert a serdülőkorban megjelenő új igények sokasága jó táptalaja a szülők zsarolási lehetőségének (programok és pénz követelése, a hazamenés időpontjának kitolása, diszkó stb.). Különélő szülők esetében pedig tipikus, hogy a gyermek átköltözésével bünteti a szülői tiltást, követelményt, korlátozást, és hogy mindkét szülő kijátszásával csavargásba kezd. A szülők nevelési koncepciójuk egyeztetési képtelenségével, illetve saját érzelmi szükségleteik előnyben részesítésével megtanítják a gyermeket arra, hogy a konfliktust kiváltó helyzetet mindig a kiváltó helyzet elhagyásával oldja meg.

Kisgyermekeknél gyakorta előforduló taktika, hogy mindkét vetélkedő szülőt biztosítják választásukról. Ennek oka hol az erős szorongás, hol a faggatásoktól való gyors menekülés vágya, máskor pedig az a pozitív érzelem, amelyet az ilyen közlés kivált a szülőből.

8. A tilalmak, követelmények megszűnése miatt gyakori a gyermekek szabályozatlan, fellazult, agresszív viselkedése.

9. Serdülőknél az azonos nemű szülővel történő erős azonosulás alapján nem ritka a másik nem erőteljes elutasítása.

Összefoglalás

A házasságok tömeges felbomlásában nagy szerepe van a felek által kialakított új partneri kapcsolatnak. Az élet alapvető anyagi feltételeinek megteremtése által megkövetelt hosszantartó fizikai, érzelmi, anyagi megterhelések, mindkét fél munkavállalási kényszere, másodállások vállalásának szükségessége és a gyermekek nevelésének megnövekedett terhei, a tartós lemondásra alapozott életvitel, a csökkent feszültségtűrő-képesség, az értékrendi zavarok sokszor robbanásszerűen eredményezik a korábbi életvitellel történő szakítást, a hosszantartóan visszaszorított személyes igényeknek, önérvényesítésnek és az érzelmi felfrissülés keresésének olyan módjait, amelyek egyúttal az érzelmi-anyagi megterhelések újratermelését is jelentik.

Nagyon valószínű, hogy válás esetében a szülők megegyezésen alapuló döntése a gyermekek elhelyezéséről jóval kisebb érzelmi megterheléssel jár.  Azonban a gyermekekkel és felnőttekkel foglalkozó szakemberek, függetlenül valamilyen pszichológiai irányzattal való elkötelezettségüktől és a megközelítés módjától, egyetértenek abban, hogy a gyermekkori érzelmi veszteségeknek, traumáknak, a szülők krónikusan konfliktuózus kapcsolatának vagy személyiségzavarának jelentős szerepe van a gyermek személyiségének diszharmonikus alakulásában, a gyermekkori magatartászavarok és a felnőttkori pszichiátriai betegségek, pszichoszomatikus betegségek, devianciák megalapozásában.

Magyarországon követő vizsgálatok hiányában nem tehetünk kijelentéseket a jövőre vonatkozóan e felnőttek és gyermekek pszichés fejlődését illetően, hiszen a per lezáródását követően a szituáció lezárulásával járó feszültségcsökkenés a pszichés dekompenzáció átmenetiségét is igazolhatja elvileg. Nem kétséges azonban, hogy a gyermekek e perek során elhúzódóan extrém mértékű érzelmi feszültségeket és súlyos érzelmi veszteségeket élnek át. Rendszeresen megélik, hogy kívánságaikon a szülők összeütköznek, pedig egyiket sem szeretné elveszíteni. A gyermek minden közeledési kísérlete az egyik fél koalíciós kísérletéhez vezet, és a másik fél szeretetmegvonása fenyegeti. Az egyik szülőhöz való erős kötődését a másik szülő megtorlása követi, amely komoly szorongás forrásává válik. Mindkét szülőtől erős distanciát tartani egy gyermek számára nem fenntartható, és minél fiatalabb, annál kevésbé. Számos vonatkozásban tehát a gyermek kettős kötésben él. A helyzetet, főleg a kisgyermek, sem meneküléssel, sem közeledéssel nem képes megoldani, mert egyaránt büntetik. Viszonylagos feloldódás csak akkor következik be, ha az egyik szülő nincsen jelen. Az egyik, vagy mindkét szülő azonnal teljesíti követeléseit. Így nem tanulja meg a frusztrációk elviselését, a szükségletek késleltetését anélkül, hogy agresszív vagy depresszív legyen.

Ha a családban a sikeres kényszer dominál, a gyermekek átveszik, annál inkább, minél kevésbé van a családban vagy a családon kívül alternatív modell. Sokszor a gyermek instrukciót is kap az egyik szülőtől, hogyan kell célját a másiknál elérni (pénz, ajándék, ruha, hazugságok stb.). E megoldások gyors sikert hozhatnak, de azt implikálják, hogy bizalommal és nyíltsággal nem lehet célokat elérni. Különösen agresszió- és szorongáskeltő az a következetlenség, amellyel a két szülő ugyanazt a viselkedést hol bünteti, hol jutalmazza. A szülők viselkedése az addigi jó testvéri kapcsolat megromlását is gyakran eredményezi azáltal, hogy a testvérek egymás felé közvetítik a szülők ellentéteit a szülők rivalizációjából eredő, megosztottá váló azonosulásuk alapján, mert a szülők néha nyíltan, de legtöbbször rejtetten az "igazságossági elvnek" megfelelően a testvérek elszakításáért harcolnak.

Hogy miért született meg ez a kis blog? Mert az itt leirtak sajnos napi szinten vannak jelen az életünkben. Ki-ki magára ismerhet. Csak az a baj, nem az teszi akinek kellene. Ha teszi, nem néz magába. Folytatja a hibás keresést, a másik okolását. Pedig annyira egyszerű a megoldás, fel kell ismerni a másikban azt, amit annak idején is megszerettünk benne...

Felkavaró gondolatok voltak ezek, mert voltak olyan részek, amit volt "szerencsém" átélni, amikor nem ettek a gyerekeim abból, amit főztem nekik. Amikor szóltam hozzájuk és nem válaszoltak/hattak? Amikor nem szerettem volna hajnalig elengedni szórakozni az alig 16 éves gyermekemet, apuka engedte...Szóval van mit rendbe tenni a fejekben.

A kémkedés, az árulás....és, mert mobillal fotót készíteni csak azért mert tetszik...És megkérdezni, hogy telt a nyár neked apa, vajon miért is, talán azért, hogy a bíróság attól legyen hangos, a gyerekeknek is adhattad volna.....ÉS mindezt a gyerekek érdekében....

Sok boldogságot....

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.