Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Lélekrágcsálók...

2011.03.28

Találtam egy nagyon jó könyvet, egy igazán sokat érő gondolatokat tartalmazó könyvet. Gyógyító a léleknek, erőadó a mindennapokhoz és nem utolsó sorban jó tanácsok és megértéshez, segítség a lélek gyógyulásához.

Nagy szavak ezek, de mindenkit ér mindennap valamilyen jellegű, talán olykor megnemértett, megmagyarázhatatlan történés, ami akkor és ott nagyott csapott, aztán telt múlt az idő, csillapodott a kedély és akkor megbocsátottunk, vagy nem csillapodott és akkor....

És mivel még mindig a fő probléma az jelen van a mindennapjaim/ink/an, keresem folyamatosan a választ a miértekre, a hogyan továbbakra és arra, hogy mi kéztet embereket a tetteikhez és miért nem látják mit tesznek és miért hagyják hogy ez legyen.

 Részletek, de az egészet ajánlom!

"....Úgy ismerek meg igazán egy embert, ha miután szembesültem az arcával, a testével, a mozgásával, a szavaival, a cselekedeteivel, elkezdek mélyebbre menni lelkileg vagy testileg...A második funkció a magatartás és a viselkedés. Ezeknek nem az igazság elérése a mozgatójuk, hanem a hatás, az érdek - a legtöbbször akkor is, ha az ember eltér attól, amit igaznak és igazságosnak gondol. Ezt hívják egyébként konformista nyomásnak...A konformista nyomás vagy a tömeghangulatból származik, amellyel az egyén nem mer szembeszállni, vagy a tekintélyszemélyek felől jön, akiknek szintén fél nemet mondani. Az igazság, mint determináns, tehát a gondolkodásra vonatkozik.  Az érdek a viselkedésre, a magatartásra. És van egy harmadik érték: az ÉLET. Mit tart az ember a legfőbb értéknek?  A legfőbb érték az élet, az, hogy élek....

Ha az ember kiszakad a kozmikus harmóniából, tehát a világ szétesik "én"-re és minden másra, ami nem "én", akkor legalább szeretné a világot minél inkább beépíteni az énjébe, minél inkább birtokolni. Vagyis a szerzés és a birtoklás, mint alapvető életcélok megjelennek a tudattalan által motiválva! Minden legyen az enyém! A tárgy, a pénz, a hatalom! A másik ember! A szerelmem, a barátom, a gyermekem is! Minden! Mindent építsetek be a személyiségembe úgy, hogy én birtokoljam!...Amit csak bír meg akar szerezni, és meg akar tartani. Ez az alapvető mozgatónk, mert az énnek ez a kiterjesztése biztonság- és hatalomérzetet ad. ... A szerzés, a birtoklás, a biztonságkeresés tulajdonképpen a halálfélelem elhárítása. ... Ha valakit lelki értelemben kifosztanak, tehát a tudattalanjától elveszik a birtokolt vagy birtokolni vélt kapcsolatokat, érzelmeket, ha mindent kipucolnak belőle, az egy út a halál felé. Ezt jelzi a pánik, a pánikbetegség is. A pánik az én megitélésem szerint egy koncentrált halálfélelem - az alany attól fél, hogy mindent elveszít, ami számára fontos és biztonságot ad, akár tárgyi, akár szellemi értelemben.... Minden zárt rendszer alkalmas arra, hogy az ember biztonságérzetét növelje. Ha azonban valaki félelemből csatlakozik  egy zárt rendszerhez, az sajnos messzire sodorhatja őt a realitástól, ugyanis a zárt rendszerek nem rugalmasak, nem alkalmazkodnak,  ezért a világ ezeket előbb-utóbb megtépázza, izolálja. Minden zárt rendszer egy-egy lemerevedett ideológiát, megkövült szellemi építményt képvisel, amelyek azért stabilak, mert dogmáik, alapelveik vannak. Ezzel védik az embert, de tébolyult viselkedésre is rávehetik. Egy fanatizált személyt pedig rendkivül nehéz kizökkenteni a fanatizmusból. Egy ember lelkileg akkor van egyensúlyban, ha a lelkében a zártságot és a nyitottságot egyaránt hagyja funkcionálni. Ha próbálja megtagadni a nyitott rendszert, akkor egy merev, az élethez nem alakalmazkodó, dogmatikák szerint élő valaki lesz belőle. Ha megpróbálj amegtagadni selbstjét, akkor egy szélfútta, ide-oda csapongó kalandor, akinek nincs igazi belső tartóereje, karaktere. ...Buddha mondta, nem azt kell kutatni, hogy kik voltatok az előző életetekben, és mi lesz veletek halálotok után - tessék rendes embernek lenni, amíg éltek! Ne szimatoljátok azokat a titkokat, amelyek nem rátok tartoznak! ... Miért nem lehet megállapítani, hogy egy ember szabad akaratából vagy valamely külső befolyás hatására cselekszik?  Miért tesz valaki azt, amit nem ő maga akar, hanem valaki más? Mit tulajdoníthatunk egy ember saját akaratának, és mit egy komformista nyoms, egy szuggesztió, egy sugallat hatásának.  Ha egy lépéssel tovább gondolkozunk, ki fog derülni, hogy egy embernek saját akarata legyen, önálló elképzelése magáról, a világról, egyéni szerepéről és magatartásáról a társadalomban, ahhoz kell valami, amit úgy hívnak, hogy Én, Ego. ... Ha az embernek van önreflexiója, akkor ítélkezni is tud önmaga fölött, dicsérni is tudja magát,megbocsátani is tud magának - ezek mind speciális emberi funkciók, aelyeknek az a feltétele, hogy valakinek Énje legyen. .... Borzasztóan fontos dolog, hogy az ember miként cselekszik és viselkedik az életben. Úgy, ahogy elvárják, vagy úgy ahogyan ő jónak gondolja, tehát hű  önmagához, és nem fogad el külső befolyást? Ez nagyon nehéz kérdés, mert egy embernek az egész életvezetése azon múlik, hogy önmaga mer e lenni, még akkor is ha szembe kerül a közhangulattal és a tekintéllyel,  vagy behódol ezeknek a nyomásoknak. Mert ha nem hódol be, annak van egy komoly rizkója, tekintélyek nem szeretik. ... Ahol sokáig diktatúra volt, az emberek többsége már lelkileg elő van készítve erre a fajta magatartásra. ... Szóval én azt gondolom, hogy a belső erők megléte valójában két tényezőn múlik. Az egyik, hogy mennyire vagyok meggyőződve a saját igazamról, és mennyire lehet abban megingatni. A másik, hogy van - e bátorság bennem kiállni a saját igazamért,adott esetben a tömegvéleménnyel szemben is, vagy pedig az erőforrásaim a belső bizonytalanság és a félelem miatt ilyenkor meggyengülnek. Valójában tehát nem az erőket kell keresni, hanem azt kell vizsgálni, hogy mennyi félelem van bennünk, és jogosak-e ezek a félelmek, valamint azt, hogy mennyire vagyunk bizonytalanok önmagunkban, abban, hogy helyesen látjuk és helyesen itéljük meg a dolgokat. ... Mernünk kell megélni azt amitől félünk. ... Kollektív hülyeség van csak, ami arra jó, hogy a döntés felelősségét  elmossa. ... Az ember döntései és választásai nagyon izonytalanok. Halálos szerelemben csatlakozunk egymáshoz, ásó-kapa-nagyharang, három év múlva meg rá se bírunk nézni a másikra. ... Az emberben működik a szerzés és birtoklás ösztöne. Megszerezni bizonyos dolgokat, konzerválni bizonyos helyzeteket, és ily módon birtokolni is ezeket. A kérdés az, hogy mit akar megszerezni, mit akar birtokolni egy mai ember. ... Amikor a szülő elengedi a gyereke kezét, hogy most már menj egyedül - ha elbuksz, a saját kontódra buksz el. Másképp nem tud megtanulni önállóan létezni és mozogni. ... A modern társadalomban az emberek többsége az élet kellékeinek a megszerzésére fordítja minden energiáját. Élni már nem marad ideje. ... A házasság nagyon jó dolog, csak kicsit sokáig tart. ...Azt szoktuk mondani, hogy az egykori szerelem szeretetté alakul át. Biztos van ilyen is.  De sokkal inkább gyilkos háborút folytatnak egykori házastársuk ellen, a válás, a gyerekek elhelyezése és a vagyonmegosztás kapcsán. ... Konvencionális hazugságok, mint például, hogy minden anya szereti a gyerekét. ... Nemcsak a gyerek, ade a felnőtt is belebetegszik a szeretethiányba, a gyengédség hiányába. A párkapcsolatokban az ember úgy is lehet egyedül, ha éppen van mellette valaki. Mindenkinek tisztáznia kellene magában, hogy mi a fontos neki: az adott ember vagy a helyzet. Ha valakinek az ember a fontos, az teljesen más kérdés, mint ha mondjuk, legyen mellette valaki, vagy a házasság, a lakás, a jövedelem.  Nagyon sokan ugyanis a helyzetet akarják megőrizni, nem az embert. ... Mert a család, a gyerek az örök ürügy és kifogás. ... A legjobb ürügy a gyerek, csakhogy a történet nagyon sokszor nem róla szól, és ha igen, akkor sem mindig az ő érdekei érvényesülnek.... Mennyi hamis fantáziával terheli meg kapcsolatát. A nők általában érzékenyebbek, talán hamarabb megsejtik, hogy valami hiba van. Ezt gyakran úgy korrigálják, hogy áldozatos anyákká válnak. Azt a biztonságos szerepet választják, hogy feláldozzák életüket a gyerekekért...Vonzó modell-e ez?... Én azt gondolom nem kell mindent elmondani egy másik embernek. Nem arra való a társ, egy gyerek, hogy az életünk minden megoldatlanságát és terhét az ő vállukra rakjuk. Úgysem tud vele mit kezdeni. ... Az ember ugyanis élete fontos helyzeteiben mindig egyedül van.  Egyedül születik és egyedül hal meg. Nem érdemes tehát a kapcsolatainkat azzal terhelni, hogy a másikra zúdítjuk a számunkra megoldatlan problémákat. Úgysem tud ezeken segíteni. .... Nincs minden helyzetnek megoldása. Vannak helyzetek, amelyeket legfeljebb elvisel az ember. Jól, rosszul, tönkremegy bele, vagy valahogy megőrzi önmaga épségét - de nincs megoldás. Az igazság kimondásával rombolni is lehet. El is lehet pusztítani a másikat. ... Csakhogy az ember rettenetesen fél egyedül maradni, ezért kell neki a társ, egy életszövetséges. Benne marad,  akár a halott kapcsolatban is, hogy ne legyen magányos. ... Egy kapcsolat addig él, amíg úton vannak. Ameddig valahonnét valahova tartanak. Véget pedig akkor ér, ha már nincsenek úton, ha már csak ismétlik önmagukat, ha a konfliktusaikban  már végszavaik vannak, és mindenki pontosan tudja, mire hogyan reagál a másik.  Én azt gondolom, hogyha ez bekövetkezik, akkor a kapcsolat meghalt. Persze lehet élni egy halott kapcsolatban is - de minek? Van e még dolgunk együtt? ... A szeretet azt jelent: hogy a másik létezése is öröm számomra. ...Sajnos a  Jóisten elfelejtette beleírni az emberek szívébe, hogy az ember nem tulajdon. ... A tulajdonként kezelt ember előbb-utóbb fellázad. ... Ha valaki rabságnak érez egy kapcsolatot, azt tényleg nem lehet elviselni. Kompromisszumot persze lehet kötni, csak abból nagyon rossz együttélés lesz. El kell tudni viselni, hogy ő nem az én tulajdonom, hanem  egy másik szuverén lény. ... Az élet nem arra való, hogy begyakoroljunk trükköket és a racionális gondolkodás számára követhetetlen állapotokat! ... A sérelmek legnagyobb része eloszlik a felejtéssel - ha az ember engedi magának, hogy elfelejtse ezeket. A keserű élmények nem múlnak el az ember lelkéből, mert nem hagyja, hogy elmúljanak, és kidolgoz magának szerepeket,amelyekhez  megpróbál hűséges maradni. ... Mert addig tart az emlékezés, addig tart a bűn és bűntudat is. Ha meg akarsz szabadulni a bűntudattól vagy a bűntől, el kell felejtened. Ha nem tudod elfelejteni, az nem dicsőség, hanem fogyatékosság, és állandóan hurcolhatod magaddal életed ősszes negatívumát. A szerzés és a birtokláson kivül ez a másik ok, amely abszolút lehetetlenné teszi mindenféle boldog állapotot. ... El kéne fogadni, hogy vannak jó dolgok, vannak rossz dolgok és vannak közömbös dolgok. A rossz dolgokat el kell felejteni, akkor megszabadul tőlük az ember.Nem szabad akarattal kapaszkodni a fájdalmas múltba, rá kéne bízni az ember természetére, hogy mit őriz meg magában, és mit felejt el. ... "

 

Egyenlőre ennyi is elég lesz ...olvasgatni és elgondolkozni és cselekedni ... Mindenki tegye meg a lépést ... ha van ereje lépni előre ....