Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese 10. folytatás

2010.07.11

Anna tehát elhatározta, kivárja a végét, megvárja a döntést...Záros időn belül. Aztán lép. Ahogy tette a kettejük esetében is, nézve Milánt, majd akkor magát fogja nézni, gondolta, és csak remélte, ehhez is lesz akkora ereje, mint az elszakadáshoz a gyermekeitől. Nehéz döntést hozott, fejet hajtott a gyerekek akarata előtt, de azt is tudta, ez nem teljesen az övék, "segítettek" ebben.

Anna azidőtájt, már közel két hónapja élt a Milán közelében, és egyre zűrösebb, egyre feszültebb, és ismeretlen kezdett lenni minden érzés, helyzet. Anna bármit szeretett volna, Milán mindig rossz hangulatban volt, tehát módosított Anna, majd egyedül elintézte a feladatait, inkább segédkezett Milán gondjait megoldani. Elment vele a vízművekhez, a csőtörés ügyintézése miatt, aztán beszélgettek, szokásos téma, nem tudja mi lesz....Pedig tudta a lelke mélyén, hogy maradni akar, a szive pedig azt kiabálta mennie kellene már, és inkább örlődött, őrölt mindenkit...

Anna ilyenkor először mindig megsajnálta,  bár tudta, nem érdemli meg, mert erről az egészről csak ő tehet, de aztán arra gondolt, megérdemli, mert ott Lenkével még mindig jobb neki, mint vele....A gondolatok csak zsongtak a fejében....Ki alig-alig mondta gondjait, mert nem akarta még azt is Milán nyakába zúdítani, hisz ezzel is nehezen bírkózott meg. Mivel még volt ideje Milánnak, sétálgattak a Dunaparton, és akkor minden elkezdett fájni Annának, amiket mondott, a kisördög pedig a Vállára ült és csak mondta, mondta, mondta a magáét. Az íre a pontot pedig az tette, hogy összetalálkoztak egy utcabeli emberrel és Milán azt mondta, hogy nehogy meglássa ez az ember, mert ismeri....És Annát elkapta a hányinger, a rosszullét, az állandósult rossz közérzet, mert mi van????? Honnan a fenéből tudná egy idegen pasi, hogy mi a fenét beszél egy nővel,te jó ég, nem volt Anna homlokára írva, hogy ő a Milán szeretője....de ezt már kiabálta, és csak mondta, hogy betelt, elege lett, mindenből, mindenkiből, mert úgysem tud megfelelni. Hogy Milán hozza rendbe a házasságát, és felejtse el. Nem teheti ezt Annával, nem ezt érdemli, azok után, ami történt, és semmit nem érdemel meg abból amit kapott. Ha Lenke kell, hát legyen, utolsónak jött, megy ő elsőnek...Igazából nehéz lesz, de egy jó pszichiáter majd segít, visszadja az önbecsülését...És már nézni sem bírja Milán szenvedését, ennél sokkal többet jelent neki, és túl akarja élni ezt az egészet, mert neki is van családja, és csak remélni tudja, hogy a gyerekei megbocsátanak majd. És Milán ne érjen hozzá, soha többé, megértette!!!Van kit fogdosson, ott a Lenke, kérjen tőle, ott a nyavalyás élete, visszakapta, menjen...És csak dölt Annából, hol vulgáris, hol szánalmas, hol otromba volt a stílusa, de nem  bánta. Még annyit mondott, hogy mennie kell, legalább a nemlétező munkáját ne veszítse el, ha már mindene odalett. Köszöni szépen...

És este jött Milántól az sms: Szeretlek.

És ment Annától: Én is.

És reggel hatkor Milántól, miért nem alszol?

És jöttek, mentek az smsek, az értekezések, a gondolatok. Majd kilenckor felhívta Annát, és beszélgettek, a se veled, se nélküled állapotról...Melyet Lenke telefonhívása zavart meg, majd az újracsörgetése, hogy most sem beszéltél mással? és Milán csak ennyit mondott, ne szólj semmit, tudom....én választottam....

Aztán jött a hétvége, újra, a következő, az Anna mentes, családi hétvége. Annának pedig program, találkozott Laurával, de ezt nem közölte Milánnal, csak sejtelmesen annyit, hogy randija lesz, mert mi a gond ezzel, neki ott a családja, ő pedig kezdi alakítani az életét...Még úton volt Anna javában, Milán már kétszer csörgette, nem hallotta, így fel sem vett, aztán az autóját lezárta, metrózott, így egyszerűbb és többet is lehet Laurával, és azt is tudta, most Milán biztos nagyon kiváncsi...A sokadik csörgetésre sem vette fel, majd jött sms, melyben azt írta, üdvözli apuciékat. Nem velük van, válaszolt Anna, csak ennyit. Erre is jött válasz, hogy biztos jól érzi magát Anna, és köszöni, hogy gondol rá, de most ő tök egyedül van, Lenke elment vásárolni. Ekkor Anna felhívta, majd annyit mondott, adja a randipartnerét, és Milán nagyon megörült Laura hangjának.

Mikor vége lett a találkának, Anna gyors felhívta Milánt, aki még egyedül volt, és beszélgetni kezdtek, bár ne tették volna, mert egyszer csak jött a feketeleves....Milán elmondta, hogy Lenke újra mondta, menjen el, de ő azt mondta erre, hogy nincs hova......

Nincs hova????!!!!Nincs hova!!!!!!Miért nem azt mondta van hova, de a gyerekek miatt marad. Miért nem ezt mondta?Sikerült megint összetörni, mindent, az annyira labilis mindennapokat....ÉS azt kérdezte Annától , most mi rosszat mondott?....

Végülis ő tudja, mit miért mondott, bízni kellett benne, összetartoztak, megigérték egymásnak, életük végéig.....

Aztán folytatódott a kínlódás, látszott Milánon, hogy ott van a nyelvehegyén, de nem volt képes kimondani, vége. Aztán felajánlotta, hogy amig elülnek otthon a felhők, csak addig, átmenetileg vége, és majd utána néha találkozhatnak? Mit mond ez az ember? Mit képzel magáról? Nem. ÉS akkor már hidegen nézett Anna Milánra, nem is ismerte ezt az embert, hozzá ne érjen, ha átmenetileg? akkor inkább végleg. Soha többé, nem lesz majd, amikor otthon hiány van....szó sem lehet róla...Menjen el...Hagyja már békén, nem ért a szóból, vegye le a kezét....Nagy nehezen elindult Milán...

Délután az smsek tőle, amikre nem ment válasz, másnap újra, azokra sem ment válasz. Anna döntött. Vége. Aztán Milán elment a munkahelyére, Anna amikor elindult vissza a lakásába, látta, hogy ott ül, nem nézett rá, nem köszönt, elment mint egy idegen mellett. Vége, mondogatta magában, nincs több, ennyi volt. Aztán újra smsek, hogy irjon Anna bármit, de végre adjon jelt magáról. Nem. Aztán később jött egy mms, bizonyítandó, hogy különszobában alszanak. Már késő, bárhol készülhet egy fotó, ki tudja, később hol ébred? Vége. Nincs válasz Annától. Mi értelme lenne. Éjjel megcsörgette Milán. És Anna egyre rosszabbul lett, egyre gyengébb, napok óta alig aludt, fájt a szive, vége, értse már meg. Elment fogat mosni, hátha segít, semmi hatás, ivott vizet, majd az, semmi, forgolódott, mocorgott, és a kisördög csak motyogott, motyogott, suttogott, lihegett....Kavarogtak a gondolatok, a történések, biztos megőrült....

Másnap este úja egyedül volt, és sírt, ahogy napok óta, aztán Milán smse, majd csörgetése, majd sms, hogy ha Anna szomorú az neki rossz....

És másnap betelt, és túlcsordult és Anna  először életében ivott, sokat, nagyon sokat....És látta magát kivülről, ahogy beszél magával, ahogy győzködi magát mennyire hülyét tudott magából csinálni, hogy mi a fenét keres itt, hogy ha látnák így a szülei biztos belehalnának a szégyenbe......Magányos volt...Nagyon magányos.....Éjjel felhívta Milánt, hogy beszéljenek, muszáj, és Anna mondta, mondta, Milán hallgatta, amíg lemerült a telefonja. Másnap felhívta, majd elment Annához, majd együtt vacsorázni, de sietett haza. És újra választás elé állította Lenke, és ismét maradt....

Anna barátnői már egyre kétségbeesettebben kérték, hagyja abba ezt az egészet, menjen vissza a régi életébe, a munkája ott van, bármikor visszaveheti, a barátai segítenek, rendezze a sorsát, mert belepusztul. Hagyja az egészet, nem fog lépni Milán, nem kell neki Anna, fogja már fel. Túl gyáva ahhoz. Nem fogja feladni az életét, akár milyen is, jó az neki, legyen már elég.

Aztán a következő héten azt mondta Annának, még pár nap türelmet kér, beszlni fog a fiukkal két-három napon belül, majd elmondta a Lenkének, döntött, elmegy. Milán először meglepődött a reakción, nem volt kiabálás. Arra kérte Lenke, hogy a középső névnapját ünneplik a hétvégén, azt még várja meg, addig ne szóljon a fiuknak. Vendégség lesz és egyebek. Próbált időt nyerni Lenke.De aztán elkezdődött. A zsarolás. A gyerekekkel. Az betalált. A legnagyobb fegyver egy nő(férfi) kezében. És bevetette. Hogy Milán belegondolt e abba, hogy mekkora törést fog okozni ezzel a gyerekeknek, és egyebek....És elbizonytalanodott, aztán vitáztak,majd Milán elment, Annához. Anna először el sem hitte, biztos viccel, de Milán komoly volt, és ott aludt,bár  szinte alig, mert sokáig azon aggódott, miért nem irnak a gyerekei, teljesen kivolt, Anna márcsak tudta az érzést, elszakadni, az nehéz keresztség, másnap együtt mentek az ebédhez vásárolni, együtt főztek, ... Sokat beszélgettek, Aztán egy hosszabb vajúdás után vissza, elköszönni a gyerekektől, mert azt nem tette meg. És Anna hiába mondta, ne  tegye, mert nem jó ötlet, ő ment....És Anna tudta, nem fog visszajönni. És éjjel tiz órakor egy őrjöngő férfi a telefonban, közölte, hogy vége, bekövetkezett amitől Anna a legjobban tartott.....Marad, a gyerekek miatt....

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.