Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese 15. folytatás

2010.07.21

Miközben az Anna által bérelt albérletben elkezdték  a 24 órás együttlétet , ami nem is ment nehezen, sőt, az idő alatt rengeteg minden történt körülöttük, velük. De hisz erre vártak, hogy együtt lehessenek, éjjel, nappal, mindig. A nap minden percében...

De mivel elég költséges volt ez a lakhatás és azt is tudták ez nem örökre szól,hát elkezdtek "álmodozni". Egy saját otthonról...Az ő közös otthonukról. Ami még egyenlőre kettőjüké, de biztak abban, hogy sokkal hamarabb, mint ahogy az állapotok mutatják, de megtelik majd a "gyereksereggel". Az álmodozást hamar tett követte, és hosszas számolgatás után úgy döntöttek, aláírnak húsz év hitelnek...Hisz így minimum húsz évet igértek egymásnak.

Hamar megtalálta Milán a pénztárcájuknak megfelelő kisházat. Annak a pénztárcának, amit Anna oldaláról kipakoltak, a maradékot felélte az albérlet, az újrakezdés és a munka beindítása. Milán pedig "közös kasszán" volt a családjával, a pénze egy része (tetemes) ment a feleség számlájára, a közös otthonukból pedig még álmában sem gondolta, hogy normálisan, felnőtt ember módjára tud részesedni. Tehát a maradék pénzével, hatalmas lelkesedéssel, szerelmes szívvel belevágott az új otthona "felépítésébe". Azzal a nővel, akit szeret, aki mellett boldog, aki lesi minden kivánságát, aki annyi mindent elviselt, hogy ő boldog legyen.És most már ő is az akar lenni ennek a nőnek, aki boldoggá teszi, aki mellett mindig jó felébredni, aki igyekszik egy igazi otthont teremteni, két kézzel, ha máshogy nem működik, csak együtt lehessenek.

 A kis ház sajnos nagyon lepusztult volt, de hát mit is várhat az ember egy 7 milliós épülettől,( ami az időközben elvált feleség szerint luxus és drága ház, minek vette meg a Milán, ha most gondjai vannak a fizetéssel). Nem volt a három helyiségen kivül semmi. Sem gáz, sem normális áram, viz és fürdőszoba pedig egyáltalán. A falak penészesek, az aljzat pedig csak az egyik helyiségben volt betonos. És volt három hónap arra, hogy lakhatóvá tegyék, mert időközben felmondták az albérletet, hogy próbáljanak spórolni. Tehát beindult a munka. Ezerrel. Volt segítség is, barátok, mert látták, hogy mennyire igyekeznek, mennyire maguk vannak és mennyire szorította az idő őket. És újabb hitelek, mert pénz nélkül hiába akar bármit is, az anyagot a boltban boldogságért nem adják. Mivel a lakáshitelen kivül más nem volt, még adtak, hogy meddig, azt akkor még nem is sejtették, hogy a bosszú valakinek mindent megér.

A beköltözés előtt három héttel Milánnak hivatalos útja volt, nyelvtanulás, muszáj volt menni, bár Anna kicsit mérges volt, miért nem halasztotta el későbbre, de ha  menni kell, hát menni kell. Maradt egyedül, ő meg a kis ház, ahova két hét múlva költözni kell. Előbb arra gondoltak, még maradnak az albérletben, de a tulaj közölte, nagyon sajnálja, de lett új bérlő...Ez pech, nincs mit tenni, be kell Annának egyedül állni a munkába, különben gáz lesz.

Milán elrepült, Anna pedig elkezdte a szervezkedést, reggel munka az egyik helyen, délután a másik, közben a ház rendbetétele folyamatosan. Hívta az asztalost, de még nem volt kész a csempézés a konyhában..Most mi lesz, nem lehet beépíteni. Nem volt mit tenni, elkezdte a csempézést, ahogy látta, ahogy már csinálta és sikerült, mire másnap jött az  asztalos a csempe a falon, kifugázva. Bingó! Beépült a konyhabútor is lassan. Közben skypon tartották a kapcsolatot, minden este órákig beszéltek. Milán a lelkiismeretfurdalással küzdött, Anna pedig azzal, nehogy elszólja magát, hogy hogy haladnak a munkák. Azért sem fog semmit mondani, hagyta, hogy  izguljon, hogy mi lesz, mikor hazajön....

Közben lett segítség, elkészült a wc, használható lett és a kád beépítése, mert ezek feltétlen kellettek a beköltözéshez. A többi akkor is tud haladni, ha már ott lesznek, gondolta Anna. Az elutazása előtt Milán be tudta fejezni a gletteléseket, Anna pedig nekiállt kifesteni, de ez sem volt egyszerű, hengerrel lehetetlen feladat volt, így nem volt más hátra mint előre, kis ecsettel elkezdte és négy napig tartott.....de elkészült vele.

Ahogy haladt a ház, közben pakolta össze a cuccaikat az albérletben, és a lakást takarította mennyezet és plafon között, úgy akarta átadni a lakást, hogy abba bárki azonnal be tudjon költözni (és persze ez így sikerült, ragyogott minden). Tehát ahogy közeledett a Milán hazaérése, úgy kezdett a káosz kicsit csillapodni. Összepakolta a dolgok nagyját, át is hordta, egy-két dolog teljesen elkészült a házban, tehát sok akadály nem volt a költözéshez. Igaz, hogy nem volt semmilyük, de az ilyen esetben kit zavart. Nem volt semmi földi javuk, de boldogok voltak, hisz azok a dolgok, tárgyak nem számítanak, csak együtt lehessenek....

A gép leszállt, Anna várakozott, aztán hazamentek az albérletbe. Anna még mindig semmit nem árult el a dolgok állásából. Másnap szombat volt, neki menni kellett dolgozni. Milán azt mondta, megvárja Annát, majd együtt elmennek a házhoz. Micsoda? Nem is kiváncsi? ÉS különben is hogy gondolja, két hetet nem volt itt, egy hét és költözni kell....de aztán csitította magát, nehogy elszólja a dolgokat, "ahogy akarod, rendben..."Aztán mégis Milán meggondolta magát,  inkább egyedül is megy, mert van mit csinálni, és miért ülne, amikor annyi a munka. És ahogy elváltak pár perc múlva csörgött a telefon, Milán volt...."itt állok és nézek a fejemből, ...és mikor?....és csak nézek....és mennyire ügyes vagy...Ez igen, hagytál nekem munkát?"

És végre lehetett beszélni, az elmúlt két hétről, a rengetek munkáról, a sok rohangálásról, de megérte, mert az az ő közös otthonuk és már ott kell hamarosan lenniük, nem volt más megoldás...

Aztán, most már ketten teljes gőzerővel dolgoztak, minden szabad percet azzal töltöttek, hogy rakták rendbe az egyik helyiséget, hogy legalább be tudjanak költözni, és amikor már megtörtént az is, elkezdtek berendezkedni. Minden lehetséges hitelforrást kimerítettek, mert az albérlet bútorozott volt,teljesen berendezett, nekik meg a pár doboz ruhán, könyvön kivül, na meg a "szemeten", semmilyen bútordarab. ÉS apránként meglett, és szereltek éjszakákba nyúlóan, de megérte, mert egyre lakájosabb és egyre otthonosabb lett. Mindig gondoltak ki újabb és újabb megoldandó feladatot, aztán mikor teljesen le kellett állni, mert az idő sem engedte, akkor kicsit megszusszantak.

A következő év is hasonlóan telt, folytatták amit elkezdtek, mert a megszokott élet minőség azért újrakezdésnél is járhat, és ők tettek is érte. Senki nem adott nekik, csak mindenki sorolta az igényt. Nyugtatgatták egymást, fogták egymás kezét, és erősítették magukat, hogy minden rossznak egyszer úgyis vége szakad...Csak az idő....Újra és újra, csak az idő fogja megoldani, fog rendet rakni, fejekben és történésekben...

Nyáron meglepetés bulit szervezett Milán Annának, szinte valamennyi barátnője eljött, persze titokban, és a félig "romros" házban semmi nem számított, mindenki jól érezte magát. És nagyon  örültek Annáék boldogságának, meg szorgalmának és hogy ennyi gonoszkodás és rosszindulat mellett így tudják egymást szeretni, erősíteni. ÉS nem értik a "másik" oldal hozzáállását a dolgokhoz. Mert mitől nem szülő már sem Anna, sem Milán....Ezt senki nem érti, mivel érték el a gyerekeknél amit, és még így is, hogy annyi mindent ott hagytak, meg kapnak nem kis támogatást a mai napig. ÉS ők ennyi évesen kezdik a nulláról, amig az előző életéből még az ágyneműjét sem kapta meg Milán....És azok meg dőzsölnek a más pénzéből...(Amikor egyszer erről beszélgetett a fiaival Milán, mennyire nem akart nekik rosszat és hogy "csupasz seggel" jött el, az volt a gyerekek válasza, miért, hisz a szerszámaidat elhoztad.....Ja, tényleg, igaz, hogy fele rossz volt és nem működött, és mi az az addig elért dolgaikhoz képest....Drága gyermek, azt sem tudta mit beszél, de ezt mondták neki és ezt kell mondani....Hát, csak bizni lehet abban hogy  nekik nem lesz részük ilyenben, bár mindegyik előtt van még az élet és annyi minden történik abban...

Szülinapi buli után nem sokkal elkészült a hálószoba. Mert fontos volt, hogy kész legyen, igaz ketten elfértek a szoba-konyha megoldásban, de jöttek vendégek, egy hétre, és mégiscsak jobb külön aludni. Így, éjt nappallá téve dolgoztak az "ügyön" és kész lett a kis fészek. A vendégeknek tetszett, és nem udvariasságból, már régről ismerték egymást a Milánnal és nem kérdeztek, és elfogadtak, és nem számított nekik, hogy a nő az egy másik, megölelték, szóltak hozzá, mintha nem most találkoztak volna először....Talán ők is felnőtt emberek??? Vagy nem volt közük a másik magánéletéhez? Nem törtek pálcát. A miért is?

Az egy hét hamar eltelt, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. És aztán jött az ősz és kezdték a kert alakítgatását. A hitelek kimerítve,  az anyagok bedolgozva, maradt a kapa, a gereblye és elkezdődött az udvar gyomtalanítása, ültetgetés, amihez hozzájárult, hogy egyszercsak megjelent Apuci és Macsek és csak hordták a növényeket és csak hordták...

Közben jöttek mentek a látogatók, egy-egy éjszakára, mert érdekelte őket Anna életének alakulása.

folyt.köv.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.