Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Modern mese 22.fejezet

2011.02.21

 Hogy mi történt, ott akkor? Valami rettenet. Jöttek és mint egy tornádó mentek. Amit hagytak maguk után, az egy hatalmas kérdőjel, sok-sok ember nem meglepő véleménye, egy tiszta kép a nevelés hiányosságairól, sőt, egy ostobaság testet öltéséről. A mindig van választási lehetősége az embernek helyzet, és a tudatosan választok egy lehetőséget megoldás. Ami nem hogy megoldaná a problémát, sőt méginkább megmutatja, hogy a másik ember mennyire kicsinyes, önző és megmutatja azt, hogy bármennyire akar valaki felnőttet játszani, annyira messze van ettől, mint Makó Jeruzsálemtől. És ami a legnagyobb tanulság, hogyan lehet leégetni saját magát az embernek és azt az embert, akit a leginkább akarnak "védelmezni". Bár önmagától tennék!

Szóval a tízperces villámlátogatás, ami arra volt jó, hogy dermedt csend legyen, és "bemutatkozzon" a nevelés csődje, azzal végződött, hogy elmentek. Mint akik jól végezték munkájukat, rugtak az ördög patájával, küldetés elvégezve, boldogabb születésnapot apa!

 

És másnap pedig a vádaskodó email a nagytól, a szószólótól, a "mit tehetek én vagyok a legidősebb testvér"-től, a testőrtől, a kinevezett családfőtől és a még ki tudja milyen titulusokat magára aggató fiatalembertől, akit még eltartanak...és vajon ki is...?

 

A mit képzeltek ti magatokról, a különben is hogy jöttök ti ahhoz, hogy ... az Anna a hibás.... és minden sokkal egyszerűbb lenne, ha .".. a mindenhol jól érzem magam, de apa nálad a legégőbb..." kezdetű és soha végetnemérő vádaskodások, amikről Annának egy vicc jutott az eszébe, miszerint" azért kicsi és puha, hogy ne fájjon!"

A miért nem szólt Anna, hogy vendégek lesznek....hát drága gyermek, azért többek között, mert a Jóisten sem mosta volna le róla, az  "el akarta szakítani a fiaimat az apjuktól, hisz mi mindent megtettünk a kapcsolattartás érdekében, de az a nő, az mindent lekövetett ez ellen, hisz a szülinapot sem akarta, hogy együtt ünnepeljék, nem akarta, hogy a barátaik lássák a fiainkat, ő a hibás ezért is..." kezdetű monológot, és arról nem is szólva, senkinek nem jelentett problémát rajtatok kivül, hogy más is lesz ott.

A.." minden más lett volna, ha baráti összejövetelen ismerkedünk össze Annával, minden más lenne".... ennél szánalmasabb és ostobább kifogás ennyi idős létedre ...bravó. Gondolkozzunk el egy kicsit... a gondolat meneted alapján... van egy barátnőd, vagy legyen a feleséged, és vannak barátaid, akikkel "baráti összejövetelen" ismerkedsz meg, aztán a barátnőd, feleséged "összejön" a "barátoddal", hisz az, mert egy baráti összejövetelen jöttetek össze, aztán elhagy, mert olyan vagy amilyen, magad előtt szuper, fedhetetlen, és tökéletes, de a barátnőd, a feleséged is így érezte, amikor ágybabújt a "barátoddal" akivel ugye jól el voltál, mert egy baráti összejövetelen ismerkedtél meg...és most is mindenki boldog, kedveli egymást, mert ez más, mert barátok voltatok, vagytok ésbarátok között ez így szokás, sőt így normális....Ostoba. Azzal lép le valaki, akinek a vállán sírtál, de ez csak egy gondolatsor, sokkal jobb érzés, mint olyannal, aki nem tudója titkaidnak, kételyeidnek, aki nem a zavarosban halászott, na ez aztán a nagy sértés, a megbocsáthatatlan bűn, és gyerekek, mert gondolja Anna, ez is van a történetben, gondolhatja, hogy legalább három, hát gyerekek, hajrá, tépjétek szét, hisz nem barát a gaz csábító, hisz nem egy "baráti összejövetelen, barátként" ismertétek meg....Egyenes jellemre vall, amikor ez a helyzet sokkal egyenesebb, amikor a barátságnak ez a mércéje, hogy a barátod minden alkalommal stirolja a barátnőd , feleséged fenekét, hisz ő is imeri...amikor csak találkoztok, mint barátok, hisz egy baráti összejövetelen ismerkedtetek meg....Amikor a barátod kedvesen poénkodik veled, élcelődik a csajokról és közben arra gondol, hogy a barátnőd, feleséged nekem is megvolt, de nincs harag, hisz barátok vagyunk egy baráti összejövetelről...!

Anna rengeteget töprengett az elmúlt időszak ping-pong játékra emlékeztető szócsatáin, a butábbnál butább megnyilatkozásokon. A hiábavaló kedvességeken, a reménytelen "nyújtom a baráti jobbomat" állapotokon. Mennyire visszalehet nyomorítani valakit egy burokba, hihetelne, hogy az "egyszerű" lelkeknek mekkora hatalmuk tud lenni. 

Szóval az email meghozta hatását, és nem Anna az aki elszakítja Milánt a gyermekeitől, ők maguk foggal-körömmel tépik el azt a kicsike kis köteléket, amit a Lenke meghagyott, végszükség esetére, és itt biztos mindenki tudja, hogy mi ez...

Arra gondol minden egyes nap Anna, de jó lenne megélni, amikor mindenki átéli azt, ami ellen most annyira viaskodik, amikor mindenki azt az utat járja, amit most annyira járhatatlannak gondol, amikor mindenki megkapja az első leckéjét, barátságról, hűségről, örökkön-örökkönről, amikor átéli az első "akarom ezt egyáltalán" érzést, amikor rálép arra az ösvényre ami számára most még annyira járhatatlan, amikor nem csak akkor házasodik, ha végig tudja csinálni...

Fogalmuk sincs miről is beszélnek, Anna ezt tudja. Nem kell ehhez nagy megoldó, belelátóképesség. Elég alkalma volt csendben ülve, végighallgatni a monológokat a másik helyiségből, ahol még el tudták viselni az ő jelenlétét...ellentétben a vádaskodó emailben leirt "...pedig mi néha szóltunk Annához..." kezdetű hazugságaikkal, szóval volt min mosolyogni, Te jó ég, ezek meg hol élnek?????