Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese 7.folytatás

2010.07.03

Anna döntésének meghozatala előtt rengeteg mindent kellett letisztáznia, magában, Milánnal, a környezettel, az elmúlt évekkel, és a Milánnal elkezdődött és lehet, hogy a későbbiekben nem is közös jövőt.

Sokat gondolkozott a magányában az események alakulásán, a történéseken, a hogyisállunk most dolgokon és azon, hogy Milán akarja e őt valójában...

Abban biztos volt Anna, hogy a válása elkerülhetetlen volt, ezt már évekkel korábban meg kellett volna lépnie, csak akkor még azon a szinten volt, hogy az eddig elért dolgok, a tárgyak, a minden,, pótolhatatlan. Hány alkalom volt, amikor arra jutott a Béla, hogy Anna, ha a gyerekek nem lennének már rég nem lenne ott... Ezekre is gondolt, és hol ránc, hol mosoly futott át az arcán.

A döntés előtti időszak, hogy költözzön messzire vagy költözzön, de maradjon a közelben , nagyjából bő két hónap, sok minden történt, és sok mindent számba kellett vennie. Kezdte, hogy ebbe a kapcsolatba mit adott ő, és mit adott Milán. Ez már bizonytalanná tette. Aztán, amikor kezdte kicsit átrendezni a sorokat, Milán mindig megérezte, hogy vigyáznia kell, ha komolyan akarja Annát, mert el fogja veszíteni. Akkor ismét nem csak fogadó volt, hanem tette ezerrel a dolgát. Az elköltözés és az előtte levő háromnegyed év tele izgalommal, tele fájdalommal, tele energiával, de egy biztos volt, Anna szerelme, szeretete. Annyi mindent megtett kettejükért, hogy már-már maga is elcsodálkozott ezen, a nagy számotvetés közben. Azért felutazott vidékről, hogy Milánt kivigye a repülőtérre, hogy legyen még egy kapott órácskájuk együtt, mielőtt elutazik. Elnézte, hogy Milán fülét-farkát behúzva, hátradölve várja a dolgok maguktól alakulását, megoldódását. Mindig visszabújt a biztos háttérhez. De az is lehet, hogy mindez csak annak látszódott?

A válás után, amikor még Anna abban a házban élt, ahol semmibe sem vették, akkor sem volt igazi támasz Milán. Amig Annát pusztították, Milán nyarat tervezett a családjával, Milán moziba ment a csalájával, Milán bulizott a barátokkal, ünnepelte a névnapokat, születésnapokat. Anna meg várt, várt, várt és kezdte unni... 

 Ekkor jött az az ötlete, ami igazából kiverte Milánéknál a biztosítékot. Ebben teljesen ártatlan volt a Milán, semmiről sem tudott, nem sejtette, és nem is kellett volna, hogy ...De a dolgok nincsenek véletlenül.

Miután letolta az Anna torkán, hogy cak a gyerekek miatt (hát persze, két hétig, hát hogyne....)azt gondolta Anna, ennek a végére jár. Már költöznie kell, mert belehal a rengeteg rosszba, és különben is nem szeretné igy leélni az életét, egyre többen aggódtak érte, mert sokan semmit sem sejtettek az életéről, sokan meg éppen ezért...szóval gondolt egy merészet és felhívta az egyik barátnőjét Laurát, hogy mit csinál szombaton. Annának könnyű dolga volt, hisz ezen a két héten hagyta ott a "családja", titokban, mentek ők is nyaralni...mert ha szombaton ráér, van e kedve vele kiruccanni, villámlátogatásra, jönnek és mennek, de valamit meg kell látnia. Aztán elmondta, mi is az, mert ha idilli a kép amit látni fog, lezárja az egész ügyet a Milánnal, ha csak egy simogatást, egy mosolyt meglát, dönt és egyedül fogja folytatni, mert akkor meg van az oka, miért képtelen bármilyen konkrétumot is mondani neki.

Laura is ráért, előzetesben, de abban maradtak, addig még visszatérnek erre. Közben Milán, amikor egy sms erejére tudott időt szakítani a nagy nyaralási idillben, küldött pár szót, hogy Anna vigyázzon magára, meg hasonló...Beszélni, alig-alig , Anna nem hívta, Milán meg valószinüleg jól elvolt. Közben a hét vége felé Milán közölte, hogy hétvégén nem mennek fürdeni, mert főznek meg hasonló, a lényeg, hogy Anna megijedt, nem lehet igaz, ha nem deríti ki a teljes igazságot, akkor most mi lesz vele. Aztán küldött smst Laurának, hétvége sztornó... Később éjjel hívta Milán Annát, és óvatosan megkérdezte, Anna, hogy mi lesz a hétvégi program. Hát fürdő....Akkor biztos valamit nem jól értett, elő a másik telefon, közben nyomja az smst Laurának, mégis megyünk...Hát igy született meg az a bizonyos lépés.

Azon a szombaton rettentő meleg volt,délig dolgozott Anna, egykor indultak Laurával, kánikula kánikulája, 40 fok felett, elég hosszú volt az út. Azért közben képben voltak, hogy merre a csapat, hogy még nincsenek a fürdőben, tehát gyorsan be kell menjenek, nehogy bárki is meglássa őket. Annyira erős volt az izgalom, hogy szinte a rosszullét kerülgette Annát. Meg a félelem a látványtól, meg hogy végig tudja e majd csinálni...

Bent kerestek egy alkalmas helyet, ahol gondolták jól belátják a bejárati részt, de eléggé takarva vannak. Telt az idő.....Már elég ideje ott voltak, amikor csörög a telefon, Milán volt, hogy van pár perce, csak hallani akart a hangját...Hol vagytok, kérdezte Anna,már a fürdőben? ártatlan kérdés, igen, most massziroztattunk stb. Jó, most nem érek rá, majd beszélünk.

Akkor látta meg Anna a gyerekeket, felnőtt mentesen. Merre lehetnek a nagyok. Tele a fürdő, biztos nem lehet észrevenni, ha szét néz, ő tudja kit keres, azok meg nem is sejtik,hogy itt lehet ő is, tehát kalandra fel. Nem kellett sokat nézelődni, kiszúrta, ahogy a medence túl oldalán ültek egymás mellett, "savanya úr és savanyáné". Eddig még ok, gondolta Anna, aztán együtt mentek úszkálni, még ez is ok. És ekkor kiszúrta Milán is és Lenke is.A tömegben.

A lényeg a lényegben, hogy Lenke kiborult, Milán maradt, most lett Annából Nőci, Nőci pedig Laurástól ment. Haza.

Zavarodott helyzet, borzalmas érzések, rideg mondatok. Ott csengtek Anna fülében. Akkor arra gondolt Anna, költözik, egyedül....Mert most sem döntött Milán, sehogy. Rá nem számíthat. Nem mondta hogy vége, egyik sem, nem is volt olyan helyzet, csak az érzés.

Közben már meg volt az albérlet, az új munka, csak ép Milán nem tudott róla, miért is kellene tudja, hisz amikor kérte Anna, szerezzen hirdetési újságot a környékre, nem tette...

Aztán véget ért a nyaralás, mindkét oldalról, mindenki vissza a régi életébe, folytatták, ahol abbahagyták, Milán újra hivogatta Annát, Anna kis családja újra becsukta a szobaajtót az orra előtt, ha megjelent elhallgattak, ha bement a gyerekek szobájába, elkapcsolták a számítógépet, amin a nyaralásuk képeit nézegették. Ha ő gép elé ült, odamentek és egyszerűen kihúzták, ha vissza akarta dugni, rátolták az ágyat. Ez volt, mindenben szabad kezet kaptak a most már "Világlegjobbapukájától".

Aztán mégis megtudta Milán a költözést, mert szükszavú volt Anna, lerázós, nem akart beszélgetni és teleszaladt mindene, elege lett mindenkiből. És vita hevében elszólta magát. És Milán ettől kezdve megváltozott, mosoly, vagy inkább nevetés bújt a hangjába, és kérdezett és faggatózott és érdeklődött, hogy mikor és hogy...Azt kérdezte Anna, mondja meg őszintén, mert neki költöznie kell, és kétszer nem fog,  most egy másik lakásba, aztán közelebb, hogy akarja hogy a közelbe menjen vagyinkább maradjon itt vidéken, mert akkor mindketten tudják az mit jelent. ÉS Milán annyit mondott, se többet, sem kevesebbet, gyere.....

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.