Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese 8.folytatás

2010.07.05

Tehát eljött a költözés napja. Nehéz nap volt, mindenki számára, az ismerősök sorra búcsúzkodtak, miközben a munkáját csinálta Anna, rokonai segítségével(többek között Kata és családja, a legkedveltebb rokoncsajjal, Kittyvel) bepakolta a kis dolgait az autóba, vége....

Vége az ottani életének, kezdődik valami új, amiről még fogalma sem volt. Annyit tudott, hogy munka az van, laknia hol, az is van, és, hogy érezte annyira erősnek magát, talpra áll, és elkezdi járni az útját. Van az a mondás, miszerint ami nem pusztít el, az megerősít, hitte,hogy így is van. Addigi élete is mutatta, az utolsó fél év kegyetlenkedései ebben erősítették, és azt tudta, el fog jönni mindennek az ideje, annak is, hogy mindenki szembenézzen minden általa elkövetett gonoszkodással. És csak remélni tudta, hogy a büntetésük nem marad el. Ha én nem kellek, nem jár a gyerek sem....borzasztó gondolkodás....de ez lett a közös múltból....ahogy Milánnál is. Csak a pénzről szól a gyerek, arról, hogy ha bosszút akar állni valaki vélt vagy valós sérelmén, ezzel megy biztosra, elvadítja a gyerekeket, kiforgatja a másikat, mert annak már semmi nem jár,.... kutyaól...esetleg....és még pénz kell tőle...minél több....És még mindig él?????........!!!!!!!!És még mer boldog lenni????

Anna válása gusztustalanul zajlott, ahogy a házasságuk haldoklása is. Amikor először szóba jött Bélával, hogy vége, nincs tovább, még nyugodt volt a stílus. A két kislány marad Annával, hisz ez a "normál" felállás, aztán apuka, magától vagy sem, elkezdett követelőzni, mindent akart. Hirtelen minden az övé volt, hirtelen Anna nem csinált semmit. Hirtelen azt is elfelejtette, hogy a házépítésre felvett hitelt Béla "kölcsönadta", mert jól megforgatják neki...mikor Anna kérte, ne tegye, a válasz az volt, a fele úgyis az övé, azt tesz vele, amit akar....Anna pedig partner volt a hiteltörlesztésben.....Tíz hosszú év.....azt gondolta Anna, ennek sem lesz vége soha....Aztán csak letelt valahogy.....

De azért a válásnál voltak igények. Két gyerek, gyerektartás. Ott abban állapodtak meg, hogy amit elsőkörben Béla felajánlott, azt akkor most az Anna vállalja. Ekkor Béla már kezdte húzogatni a száját.(milyen érdekes, gondolta Anna, ha te fizetsz vagy neked fizetnek már nem tetszik az összeg)Nem volt mit tenni, elfogadta mindkét fél. Aztán a vagyonmegosztás, hisz enélkül nincs közös megegyezés. Elkezdték írni a két oldalt, tartozás(tartozás csak a Béla vállalkozására felvett hitel,  Béla és Anna autóján levő hitel, minden más napra pontosan fizetve volt) és vagyon, aztán a két oszlop különbözete, ami osztásra került. Eszerint fejenként (tartozások megosztása után)16 millió 170 ezer Ft járt. Mivel az ingatlant eladni hirtelen képtelenség, nem is akarta Anna a gyerekeket a régi környezetükből kiszakítani, hát elkezdődött a matematika, és jöttek a minuszok, hogy  gyerektartásbeszámítás, hogy a vállalkozása berendezései, az autója ára és a különbözet még mindig azt mutatta, hogy Béla jól tud válni. Neki több maradt 2 millió 570 ezer forinttal. Akkor folytatták az egyezkedést, volt kevéske megtakarítás (persze ezt is Anna fizette, hónapról-hónapra) de ez ilyenkor kit érdekel, házastársi közös vagyon, Béla váltsa ki és adja oda a 940 ezer forintot Annának. Még mindig hibázik 1 millió 630 ezer ft. Akkor jött az a gondolat, ha Béla 10 millió forintot kifizet Annának, akkor a fennmaradó összeget(1 millió 630 ezer Ft) elengedi neki Anna, maradjon a gyerekeknek. Ez már kezdett tetszeni a Bélának.....Egy darabig.......

Megszületett a "majdnem" végeredmény, amíg Anna ott élt közöttük a pénzből nem sokat látott. Sőt, utána sem, még egy évig várt, amíg Béla elég sok papírt összefirkált, hogy megalkosson egy képletet arra, hogy miként kell valakit kihasználni, a maradékból is kiforgatni és mindezt úgy, hogy megmagyarázza a kislányoknak, milyen nagy bajba sodorta őket az anyukájuk. És, hogy ez most bárhogy is néz ki, csak az az igaz, amit "aviláglegjobbapukája" mond és csinál, mert ....Szóval Anna várta a maga 10 milliós részesedését, türelemmel, nem zaklatta Bélát, hisz az amúgy sem állt szóba, ha igen, akkor csak bunkózott, beszólt és elég gyerekesen viselkedett. Ha nagy ritkán felvette a telefont és Anna mondott valamit, egyszerűen kinyomta, ahogy Milánnal tette Lenke. Anna ott hagyta a tehermentes ingatlant, előre megfizetve a gyermektartás díjat (azt az összeget, amit Béla ajánlott fel!), ott maradt Bélának egy iparterület, ez volt vállalkozói hitel, plusz egy öreg ház. Maradt a nagy autó, a Béla vágya...

Még mindig várta Anna a pénzét, de nem jött. Csak levél az Államkincstárból, miszerint jogtalanul felvett Anna családipótlékot, mert a "világlegjobbapukája" már ezer éve maga neveli egyedül a gyerekeket, és Anna ellopta a gyerekek pénzét, meg nem fizet gyerektartást sem, és hasonló sorok....Hát az ütő is megállt Annában. Meddig süllyedhet még ember a mocsokban. Mit művel az az ember, aki két kislányt akar egyedül  nevelni. Mire tanítja őket. Még az volt Anna szerencséje, hogy ő maga volt személyesen, Abigéllel az Államkincstárban a válás kimondása után, hogy a családi pótlákot átirassa a "világlegjobbapukája" nevére, mivel itt a határozat miszerint....

Az ügyintéző hölgy még el is csodálkozott, hogy ilyet még senki nem csinált, és erre nincs is nyomtatvány, de Anna ragaszkodott ahhoz, hogy legyen  nyoma miszerint itt járt, mert a későbbiekben nem szeretne kellemetlenséget, kapott egy üres papírt, az ügyintéző hölgy diktálta mit tartalmazzon a kérvény, és még az igénylő lapot ő vitte el Bélának, hogy intézze.....ÉS most meg mit tett????? Az ügyvédnő válaszolt a kincstárnak....Az Államkincstár visszavont.....Ez sem jött be, jöhetett a következő gonoszkodás, de vajon mi lesz az, kérdezte magától Anna.

Aztán Anna kezdte unni, hogy mocskolódnak, Béla meg Lenke, holott egyik sem tett le semmit igazán. Egyik sem képes tisztességgel elrendezni dolgokat, egyik sem fejezi be a gyerekek fegyverként hasznosítását. Élnek, mint Marci Hevesen, jót röhögnek és egyre mélyebbre süllyednek. Ha nekik nem számítanak a gyerekek, akiket már forintra váltottak, akkor  jöjjön az elszámolás.

Ez már Anna elköltözése után  közel egy évvel történt meg, Béla egyszer csak jelentkezett, hogy kiszámolta és szerinte Anna nem érdemelt meg 10 millió forintot, mert újra számolt mindent (ezért is kellett ennyi idő, mert elfogytak a ceruzák) és csak 4 millió 678 ezer forint az ami jár. Ekkora piszok alakot. Ennyire alattomos, sunyi jószágot. Anna hivta az ügyvédnőt, aki azt mondta szó sem lehet róla, kérjük a végrehajtást és menjen a fenébe, mit képzel ez magáról, ne hagyja magát Anna, de ekkor Anna jutott egy elhatározásra.....

Rendben, belemegy ennek az embernek az alkujába, aki már semmit nem jelent neki, még az is hatalmas kérdőjel lett hirtelen Anna számára, mit keresett ezzel az emberrel együtt ennyi évet, egy ilyen ember mellett vagy inkább helyett húzta az igát, ezért az emberért kelt fel minden reggel elsőnek, feküdt utolsónak, mondott le mindenről, járt két évig télen nyáron magasszárú cipőban....elborzongott. Összetört a maradék szive....Jó, akkor legyen a következő feltétellel, ez az elaprózott összeg nevetséges, legalább kerekítse 5 millióra, a fennmaradó öt milliót pedig tulajdoni arányban a Zsófiára és az Emiliára kell irassa. Tehát a megváltandó 50 %-ot ossza meg a két kislány között. Anna arra gondolt, hogy még mielőtt hajléktalanná teszi a gyermekeit, valami biztosítékot szeretne, ha már a közelükbe nem engedi, és semmi információt nem oszt meg róluk...

Az ügyvédnő csak ránézett Annára, és azt mondta, ebbe ne menjen bele, mert nem érdemlik meg, és igy se, úgy se fogja hagyni,Béla, hogy a lányokkal tartsa a kapcsolatot. De Anna erősködött, mivel az ügyvédnő nem tudta meggyőzni csak annyit mondott, le a kalappal előtte és hogy reméli, tudni fogják a lányok, hogy ki az anyjuk és mit tett értük és minél előbb visszatalálnak és megköszönik....De a válasz reakció amolyan biztosíték kiverő, szó sem lehet róla, 5 millió és semmi több, nem megy semmi a lányok nevére, mert ez mind az ővé.(arra gondolt Annana, ez Béla, csak ezt ismerte, a házasság alatt is,én,enyém, ezt vajon igy elmondta a lányoknak is? Dehogy tette, lapított és vádaskodott)

Mivel egy meglévő egyezséget kellett módosítani és az ügyvédnő az előzmények ismeretében egy későbbi zaklatástól akarta megóvni Annát, belevették a jegyzőkönyvbe, hogy a különbözetet köteles "aviláglegjobbapukája" a gyerekek taníttatására fordítani és a későbbiekben ezek után semmilyen jogcímen követeléssel nem állhat elő! Ezt Béla lefordította Emiliának: azért ment bele anyátok ebbe az egyezségbe, hogy a későbbiekben ne kelljen a tanittatásotok finanszirozásába beszállnia.....És így született meg a "végeredmény". No comment........

Tehát egy vagyonmegosztással a háta mögött, reménnyel a szívében elindult egy ismeretlen felé...Abban csak bizni tudott, hogy Milán lép, de ahogy addig sem tette, nem erőltette, nem zaklatta, pedig megérdemelte volna. Miért is tette volna? Hisz imádta azt a férfit. Nem akarta elvadítani, nem akarta, hogy Milán úgy járjon, ahogy ő, mert biztos tudja Milán, mit miért tesz. De azt is tudta, hogy most egyedül rendezni fogja gondolatait és látni fogja hogyan tovább.

Az elbérlet nagyon kellemes kis lakás volt, másfél szoba, teljesen berendezve. Első nap a kedvenc kajájával( brassói aprópecsenye, ahogy a barátnő férje készíti!) várta a barátnője és családja (bár a nagylányt Anna hozta fel magával vidékről és az autóban énekeltek és hülyéskedtek, mert ez esett jól), és azon az éjszakán sem maradt magára, ott aludtak vele. Sokáig pakoltak ki a dobozokból, bár nem sok minden volt a régi életéből, de azt is el kellett rakni. Ami egy nőnek fontos tud lenni az volt bőven, cipők és táskák .

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.