Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese 9. folytatás

2010.07.10

A beköltözés, elpakolás, első éjszaka társasága után eljött az igazán első magányos este. Ami sok mindenre jó, sok mindenre nem.  Jó, elgondolkozni a lépésekről, rossz, meghozni a döntéseket.

A következő időszak nagyon nehéz időszak volt, ezt még Anna sem gondolta, hogy ennyire átkozottul. Ő, aki annyi mindent átélt, pláne az utóbbi időszakban, nem is sejtette, hogy mi vár még rá.

Most, hogy már közelebb került Anna Milánhoz, szinte semmi nem változott. Nincs több sms, nincs több telefonálás, nincs több találkozás. De egy dolog van, egyre gyakrabban, hányinger, rosszullét, magány, boldogtalanság....A stressz, kezdi a munkáját.....

Mindig mindenre volt kifogás, a miértek a nemekre. Ebben nagyon jó volt Milán. Az a bizonyos "látogatás" óta felügyelet alá került Milán, valamelyik gyerek mindig vele kellett menjen. Augusztus ezért nehezen, de eltelt, a közepén leutazott a családjával a szüleihez segíteni, ide sem mehetett egyedül, a középső ment vele, aztán a többiek másnap követték. Még a nagy idillbe az is belefért, hogy rég nem látott barátot is meglátogattak, hisz már tizenéve nem találkoztak.....Megkérdezte tőle Anna, hogy szerinte az az ember, aki készül elhagyni a családját, az elviszi a feleségét magával ilyen megmozdulásra, mert igazából nem érti az egészet, ha eddig nem találkoztak valahogy csak túl élik, vagy nem? Válasz a szokásos volt, Anna ezt nem érti...

Közben eljött a Zsófia névnapja, amire kapott Annától képeslapot és persze Anna nem kapott semmilyen reagálást, de mit is várt...

Ez az időszak egyébként is a szakítások, békülések időszaka volt Anna életében, ami még jobban megtépázta, és annyira sok helyre kellett koncentrálnia, hogy még maga is csodálta, meddig fogja bírni. Még jó, hogy voltak barátai, mert a hétvége az maradt a családé, ebből nem engedett Milán, fontos volt neki a látszat, ahogy az egész családi idilljük is erről szólt, a látszatról, de hogy közben a szinfalak mögött mi játszódott, Anna abból nem kért volna, az biztos. Ahogy sokszor gondolkozott az infókon, mindig arra gondolt, hogy vicc az, hogy senki semmit nem látott, vett észre, és hogy pont a barátok, barátnők ne tudják a teljes igazságot....de sokkal könnyebb valakit megdobálni sárral, semmint meglátni, hogy ők maguk mennyire  sárosak..Ugye???

Ahogy az elmúlt hónap hétvégéi magányosak voltak, a következőn meghivták a barátai, hogy ne legyen egyedül. Elutazott hozzájuk, mert az Apuci és Macsek is szeretett volna Annával beszélni. Arról nem is szólva, hogy már kezdtek Anna miatt nagyon aggódni. Az a hétvége Milánéknál anyós ünneplésről szólt, családi kör és hasonló. Macsek szerint Anna szánalmas nő lett (ezért nem is haragudott megAnna Macsekra, teljesen egyetértett már ezzel is), a Milán totál hülyének nézi, és szerintük ez már reménytelen, kilátástalan és lehetetlen helyzet. Eddig még ők is reménykedtek, hogy Milán megteszi, de most már ne is reménykedjen, Milán semmit nem akar Annától, nem partner, sőt még azt sem tudja, ő, saját maga mit akar...Erre jó példa a reggeli sms, hogy hova megy, meg az esti sms, hogy nem volt neki jó, mert kinos beszélgetés volt, és most őt kell sajnálni, mert emelt fővel már nem tudna eljönni és ebbe belesegítettek a gyerekek is, meg, hogy még várnia kell...sajnos...De mire???? Majd elmondja személyesen....

Aztán semmi jelentkezés, éjjel valami sms féle, hogy Anna hogy képzeli, hogy megkérdezi most mi a fene van, kibékültek vagy sem? mert megbeszéltek valamit miszerint a hétvége a családé és Anna nem fog megjegyzést tenni, ha ő elmegy a családdal ünnepelni vagy moziba vagy egyéb programja lesz. De egyébként nem békültek, nem nyalogatja sebeit sem, csak nem érti ezt a hozzáállást. Szóval helyretette Annát, már sokadjára, hisz tehette, minden madzag az ő kezében volt, Anna szánalmas nő lett, senkije, semmije, várakozhat száz éves koráig....Igazából annyi történt, hogy azért kötött bele az smsbe, hogy keressen ürügyet arra, miért nem lép még. Mert a józan ész szerint is, egy év elteltével, azon a szinten ahol álltak már, főleg Anna, mindenki eltudja dönteni, mit akar. Ekkor kérte Anna, hogy akkor engedje el, legyen vége, hogy végre ő is boldoguljon. Ő ebből nem kér, hogy asszisztáljon a családi életéhez, lesz akkor neki is valakije, szép volt, jó volt, ennyit bírt, Anna megfizette az árát, ha Milán nem akarja, ne fizessen, legyen boldog a családdal, rakjon rendet maga körül, van mit, és éljenek boldogan a képmutatásban, hazugságban tovább...Azt is elmondta Anna, mit gondol magáról, kettőjükről, hogy látja pillanatnyilag az egészet...és Milán csak hallgatott, hallgatott, nézett "bánatos bociszemekkel"...Aztán annyit kérdezett, hogy nagyon Annára erölteti az akaratát?és szerinte vele mi a baj? Anna azt válaszolta, erre csak egy magyarázat van, szereti még mindig Lenkét, mert csak attól tűri az ember a megaláztatást, akit szeret. Ekkor Milán kezdte a panaszáradatot...ÉS Anna egyre szánalmasabban érezte magát...Hisz ő már annyit adott, mutatott, feladott mindent, ott van Milán közelében, küzd a megélhetésért, és még Milán panaszkodik...ha Anna azt mondja, hisz itt vagyok, arra a válasz még nincs felkészülve.

Amikor érezte, hogy megint túl lőtt a célon, valamit bevetett, buta sms, vagy aggódás féle Anna miatt, pedig nem volt az. Maga megnyugtatása, csak annyi. Jött az üres duma, tettek nélkül. Ilyenkor Anna azt kérte, gondoljon a fordított helyzetre, ebben az esetben látna aprócska reményt is? A válasz, hogy nem ezt mutatja a helyzet, ....de ő látna és kitartana.(Jó duma ez attól, aki semmit nem tett a kapcsolatért..)

A nagyon nehéz időszak rányomta bélyegét a kettejük kapcsolatára, nehezen működött, egyre többet gondolt arra Anna, hogy nincs rá szüksége Milánnak, legalábbis nem úgy, ahogy neki őrá. Úgy érezte belepusztul az egészbe, és egyre többet sírt, mindenért, önmagáért, aki elveszett újra valahol félúton, hol az életvidám, pozitív Anna? Milán már semmit nem mondott, semmit nem igért. Anna ismét közölte, feladta, megunta az egyszemélyes játékot, erre jutott rá egy kevéske idő, annyi legalábbis, hogy visszapislogja a szakítást Milán...És semmi változás, fél hattól már sms sem, mert együtt a család....Milán szerint a legnagyobb gondot a napi szinten történt emailezés hiánya okozza, Anna szerint pedig Milán. Mert az  email egy szükséges megoldás volt a távolság miatt. Az smsek arról szóltak Anna mennyire hiányzik, hogy tudja mennyire sokat tett, ezer százalékosan ezért a kapcsoltért, ő ehhez képest sehol sincs, de szereti. A válasz, annak mondd ezt, aki mellé lefekszel, akihez bújsz minden este...

És eljött a pillanat, hogy megbeszélje Anna a gondjait a legjobb barátnőjével Anikóval, közel egy órát lógtak a telefonon, hol sírtak, hol nevettek, Anna magán nevetett a legjobban, hogy mekkora hülye nő, hogy mennyire elhiszi amiket mond neki a Milán. Anikó pedig egyre biztosabb volt abban, hogy komoly gondok vannak a Milán fejében. Semmi jót nem lát ki abból a pasasból, egy önző, egoista ember, aki csak kihasználja, kiszipolyozza Annát.

És eljött egy újabb vége, meghalt, elege van mindenből állapot Anna életében, továbbképzésre akart menni, Milán ragaszkodott, hogy szeretne vele menni, Anna pontos volt, a megbeszélt időben ott ült a parkolóban és csak várt, csak várt, csak várt, 10-kor kezdődött a képzés, ő még 40 km-re onnan ült és várakozott, mint később kiderült, azért, mert Milánnak "halaszthatatlan" telefonos!!!! ügyintézése volt. Megint ő volt a fontosabb, a telefonon intézhető előbb volt, mint a helyhez és időhöz kötött Annaféle program.....Anna kifakadt, hogy mennyire nincs már érzelem, sem tartalom Milán szavaiban, smseiben, emaileiban, mennyire semmmilyen a hozzáállása ehhez az egészhez, Milán csak annyit mondott, tudja. Nem ellenkezett, és időt sem tudott mondani, mikor változna a helyzet? Aztán újra szóba került, hogy vagy jön vagy vége, mire ő, hogy nem mondta, hogy nem jön, Anna azt válaszolta, hogy sose fog jönni....És ahogy visszaérnek az autóhoz elköszönnek egymástól, örökre, addig még sétáltak, átgondolhatta volna Milán...

Közben azért mindig arról próbálta meggyőzni Annát, hogy semmi nem működik otthon, nem hívja Lenke, szinte alig beszélnek...és most megcsörrent Milán telefonja, ahogy szinte mindig amikor együtt voltak(ami Anna szerint száz százalék, tehát ez sem teljen úgy van ahogy Milán mondta), és itt jött az a bizonyos utolsó csepp. Anna kiszállt az autóból és azt mondta, elég volt, ebben az agonizálásban  már nem akar részt venni, ha egy kicsit is jelent Milánnak valamit, akkor békén hagyja, soha többet nem hívja, nem ír smst, nem küld emailt, ha az utcán meglátja, elfordul, mert ő elfog...Soha többé ki se ejtse a nevét, mert számára ettől a perctől egy név létezhet, Lenke. Megértette. Most csak azért ül vissza, mert még messze az autója, és arra kéri, legalább az önbecsülését hagyja meg, ha már egy szánalmas nőt, egy ribancot csinált belőle, és mennyire hülye volt, mert egy kurva sem hagyja el a gyermekeit egy pasi miatt. Remegett Anna.. Milán semmit sem szólt, amikor megérkeztek a parkolóba, Anna kiszállt és még annyit mondott, vigyázzon arra, amiért annyit harcolt, megérdemli azt az életet, ahol megmondják neki, mikor vehet levegőt, mikor finghat, mikor üljön....Szánalmas.....

Anna hazament, haza? nevetséges, nincs is otthona, még a tükörbe sem tudott belenézni. Legszivesebben a névnapjára kapott virágot elküldte volna a Lenkének. És, akkor mi történne? Semmi, úgyis kimagyarázná, ahogy eddig is mindent. Legalább tiz alkalma lett volna az elmúlt egy évben, hogy emelt fővel kilépjen, ha akart volna, de nem akart......

Anna egyre gyengébb lett, mindene remegett, kivoltak az idegei, de próbálta magát tartani, dolgozott két helyen, rendezgette sorait, próbált mindennek megfelelni. Az úton nehezen figyelt, de amikor majdnem nagy baj lett, úgydöntött , elég volt, magára kell gondoljon.

A következő napokban kérésének megfelelően nem jelentkezett Milán, közben Anna rendezgette emailjeit, ott egy érdeklődő levél Milántól, hogy igaz, tudomásul vette a kérést, de mégis megkérdezné, hogy van Anna? A baráti oldalon pedig  levél Lenkétől, melyben közölte tud Annáról, és érdeklődik, mi az oka a férje megváltozásának, már nem az akivel eddig együtt élt, és mivel ő nem közli, őt kéri meg, hogy tájékoztassa a jövő tervünkről, mert ez a bizonytalanság felőröl mindenkit és ő megvédi a gyermekeit. Muszáj volt smst küldjön Anna, mégha nem is akart, melyben közölte Milánnal,írt neki Lenke. Egyből felhívta Milán és miután meghallgatta a levél felolvasást, közölte, hogy Anna írjon amit akar, neki teljesen mindegy(naná, majd Anna megoldja), amit érez nyugodtan írja le (akkor már holnap nincs otthonod, gondolta Anna), de végül megszületett a válasz, melyben pontosította a dátumokat, ha már megbeszélik, akkor legyen tiszta az a víz abban a bizonyosban, a voltak tervekről is írt (Lenkének azt azért nem írta le, hogy akkor nem is voltak együtt), és hogy Milán lépne, de a gyerekeit nagyon szereti és miattuk bizonytalan ennyire. ÉS hogy Anna, maga is akart már változtatni , mert ez a helyzet senkinek sem jó, de ő maga sem tudott...Milánra vár ő is...Próbált kiméletes lenni. És Milánnal úja folytatódott... És megsajnálta a Milánt, akinek most megint annyira rossz....Lenke nagyon nem várta a választ, már ekkor magasról letojta az egész ügyet, mert két nap után bontotta fel a választ, ezt látta Anna, hisz visszajelzett, hogy mikor olvasta el, ennyire volt neki fontos már akkor a férje, semennyire. Már ő sem akarta, hisz nem is szerette, csak nem akarta bevallani, az anyagiak, amit Milán nyújtott  az kellett belőle, de az ezerrel....

Miután elolvasta a választ, nem hisztizett, nem jelenetezett, nem mondott semmit, hogy pontosan mi történt Anna nem tudta meg, de mikor Milán felhivta végre, nyugodt volt a hangja, még nevetni is tudott, Anna gyomra közben  majd kilyukadt...Annyit mondott, miután elolvasta, megfürdött, lefeküdt és most nincs abban az állapotban, hogy meg tudják beszélni. De most mennie kell....

Anikó szerint várja ki a következő napot Anna....Bármi lehet, és örül annak, hogy ma tudtak beszélgetni és összeszedte magát  Anna, és így tovább, csak pozitívan...És legyen kedves Milánnal. Ezen az estén azt érezte Anna, hogy bármi is volt az elmúlt tizenhárom hónapban, ez a kevéske kitartás, türelem ami még kell, hogy lépjen Milán meg fogja érni, egy-két nap bizonytalanság már semmi az elmúlthoz képest...És mennyire szereti, pont ilyennek, nem magasabbnak, nem alacsonyabbnak, nem soványabbnak, nem kövérebbnek, amilyen, pont olyannak....

ÉS másnap  megjelent Milán, és kezdték a beszélgetést, és kibukott hogy előző nap közölte Lenke, ha akar, menjen, de ő mégsem tette....ÉS Anna összeomlott, visszaadta a telefonkártyát, amit nem fogadott el, mert ez már az Annáé és visszatette a készülékbe, az ajándékokat, majd mikor ismét egyedül volt, kikapcsolta a készüléket és megakart halni....

Másnap ismét semmi jel, aztán éjszaka újabb fordulat, éjfélkor csöngetett fel, nagyon zaklatott volt, mert összevesztek...és belekötött Annába, hogy csak annyit kért, hogy ne legyen kikapcsolva a telefonja, mert ha hívja, akkor menjen érte, de mivel nem tette, most már végleg vége, visszaadta a lakáskulcsot, befejezte, mert nem lehet Annára sem számítani. A miben is? Ők összevesztek, Annán csattan az ostor, na szépen állnak. Nagyon maga alatt volt és már menni is akart, ezt elmondta és jól végezte dolgát, tehát mehet, gondolta, de Anna bezárta az ajtót, és nyugodtan annyit mondott, majd ha kicsit jobban lesz, oda megy ahova akar, de ilyen állapotban nem engedi autóba ülni, akkor kiugrik az erkélyről, rendben, volt a válasz, de ehhez tudnia kell, ha megteszi Milán, Anna utána ugrik, együtt másztak ebbe, együtt is végzik be.... Erre kicsit lenyugodott, ledölt és elaludt....Aztán hajnalban hazament. Másnap napközben kétszer hosszabb időt tudtak beszélgetni, boncolgatni az eseményeket, hogy látja Anna az egészet, hogy éli meg.

Mit ért ezzel el? Semmit. Tudja ezt is Anna. Meddig fogja igy birni? Ki tudja? Túl fogja Anna élni? Ezt csak remélni tudta. Csúnya játékot űz Milán. Nagyon. De ki fogja várni a végét Anna.....