Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese folytatás

2010.06.25

Szia Lenke!

Valahol sejtettem, hogy nem fogsz velem szóba állni, ezért le kell írjak pár gondolatot a hozzá állásodról, a tettek következményeiről és a kialakult helyzet rendbetételéről.

Nagyon nehéz döntés volt, amikor úgy döntöttem, hogy felveszem veled a kapcsolatot a dolgok letisztázása érdekében és ezt nem magam miatt teszem, miattad, a fiuk miatt és a Rosszapa miatt.

Már a harmadik éve figyelem, tapasztalom és egyre borúsabban érzékelem mennyire nem számítanak neked a gyermekeid. Először arra gondoltam a harag majd múlik és akkor kicsit háttérbe helyezed magad és végre hagyod levegőhöz jutni a gyermekeidet. De nem ezt tetted, sőt egyre fojtogatóbb lettél. Most elmesélek sztorikat abból az időből, amikor még a fiuk eljöttek az apjukhoz. Ahogy lezajlott az a bizonyos kapcsolattartás.

Három szomorú gyermek belép az ajtón, haraggal, utálattal a szemükben (gondoltam, na hajrá, ez szép!), kb. fél óra telik úgy el, hogy  nem szólnak, kínos minden mozdulat, kérdés, válasz, nyögvenyelős. Aztán előbb az egyik, ha érdekel, ez a középső, átlendül és kezd megnyílni, majd követi a legidősebb végül, legkésőbb a legfiatalabb. Aztán eljön az a szűk másfél óra, amikor FELHŐTLEN a hangulat, igaz ehhez azzal járulok hozzá, igyekszem nem a közelükben lenni, bár már szólnak hozzám, ez is a középső, aztán következik az utolsó fél óra, amikor már lelkiekben készülnek haza, vagy inkább hozzád, mert egyre idegesebbek, feszültek és magukba fordulnak. Aztán hazafele vezető úton csak ülnek és néznek ki a fejükből. Most nem szeretnék teóriákat gyártani a gondolatukról, hisz hiába kérdeztük, annyi volt a válasz, hogy nincs semmi baj. (Van fénykép ezekről az ábrázatokról, megérdemelnéd, hogy lásd!).Pedig te is mi is tudjuk, hogy mi volt a baj, nem mutathatják neked, hogy jó volt az apjukkal, hogy igenis jól érezték magukat, mert attól félnek, hogy akkor elárulnak, hogy mit azt csak te tudod. Azt is tudnod kell, hogy mekkora sebet okozol nekik, mert amikor itt vannak a fiuk, és ismét csak  a középsőt idézem, folyamatosan az apján lóg, puszilgatja, azt sem tudja, hogy kedveskedjen neki. Elmondta nem egyszer, mennyire szereti és hiányzik neki. És hazamennek hozzád és onnan még egy telefonhívást sem engednek el, sem sms (pedig annyira bizonygattad a huszon ezres telefonszámlát, amiből mennyi is az amit az apjukkal beszélgetnek?).Aztán egy másik eset, hogy mennyire tartanak tőled, a haragodtól. Adventi koncert, zeneiskola, ahol mi is ott voltunk, mert a fiuk meghívtak. Hamarabb érkeztünk, mint te, odajöttek a fiuk, beszélgettek, de folyamatosan az ajtót figyelték, egyre idegesebben, még meg is kérdeztük a legfiatalabbat, miért ilyen feszült, a fellépés miatt, (sápadt arc, vérvörös a szája és tördeli a kezét), csak ennyi a válasz felcsattanva, hogy nem. És ekkor beléptél az ajtón, a három fiú pedig egyszerre hátra lépett gyorsan….Hát erről ennyit. Nézd, ezt tetted velük!

 

Azért szerettem volna veled személyesen beszélni, hogy a kettőnk dolgait rendezzük el, szemtől szembe, hogy végre lenyugodjanak a kedélyek és végre a gyerekeidet szem előtt tartva rendezd a soraidat. Ezt nem csak miattad szerettem volna kérni, ha egy kicsike jó érzés maradt benned, belátod, hogy ez így nem mehet tovább, hisz ezeknek a gyerekeknek igenis van apjuk, nagyon jó apjuk van, aki a mai napig gondoskodik róluk, és rólad, ezt mindketten nagyon jól tudjuk. Nem teheted meg, hogy személyes bosszúból elszakítod őket egymástól, mert ha haragszol, az a saját gondod. Felelős vagy értük, nem dönthetsz sorsukról egymagad, ha képtelen vagy beszélni a Rosszapával, írd le, üzenj a fiukkal. Neki is joga van a gyermekeihez, ezért harcol folyamatosan. Valamiért beleszerettél a Rosszapába, valamiért vállaltátok a  három gyermeket, és nem ti vagytok az elsők és egyetlenek, akik elváltak. Nagyon jól tudod, azt is, hogy nem én vagyok az, aki belerondított a házasságotokba, sokkal jobban tudod, hogy ki és mikor, és azt is, hogy ott már gondok vannak, ahol befér egy harmadik. A döntés pedig a te kezedben volt, emlékezzél vissza, és ezek alapján rendezd magadban. Szerettem volna személyesen, még ha kiabálsz is, még ha gyűlölködsz is. Elég rombolást végeztél már így is, azt gondolod, hogy a fiuk nem mondták vissza, hogy az én gyermekem nem mondta el? Honnan vetted a bátorságot, hogy lejáratsz, olyan dolgokat mondasz gyerekeknek, amikről fogalmad sincs, sose láttad, sose tapasztaltad. Felnőtt embert gyerekek előtt lemondasz mindennek, de tudod mit? nem érdekel, az idő mindent megold, és el fog jönni az a pillanat, amikor visszanyal a fagyi, és nem lesz büntetlen az a sok rossz, amiket mondasz, teszel.

Te magad torzítod el a gyermekeid látását, azzal, hogy „elfelejtetted” és elfelejteted a fiukkal, hogy milyen ember az apjuk. Minden energiáddal arra törekszel, hogy  minden, ami jó volt a közös éveitek alatt eltűnjön. Pedig voltak szép napok, hetek, hónapok, évek. Történtek jó dolgok, volt rengetek közös emlék. Ezeket kellene erősíteni, azt, hogy ne felejtsétek el, hogy gondoskodott a fiukról a Rosszapa, hogy mit tett értük, amíg veletek volt, hogy mennyire szeretne a fiuk életében jelenleg is ott lenni. Nem szövetségeseket kell gyártani, hanem meghagyni a gyermeknek, az apa-fiú kapcsolatot erősíteni, tiszteletre nevelni és igenis szeretni, becsülni az apjukat. Ez nem rólad kell, hogy szóljon! Nem állhatsz elől, őket kell nézd, felelős vagy értük.

 

 

Nagyon sok dolgot olvasok ezekről, próbálok megoldást találni, és tudom, hogy még ha nehéz is de el fog jönni az az idő, amikor megteszed, segítesz, hogy a  gyermekeid rendezzék magukban, amíg nem késő az apjukhoz fűződő viszonyt. Gondolj csak bele, egy nagyon is jól működő kapcsolat volt négyük között, hisz napok nagy részét együtt töltötték, és akkor jött egy dolog, egy ostoba beszélgetés és minden lerombolódott. Ennek az egyik nagyon örült, mert megerősítette önmagát, hogy hibátlan, ő semmiről nem tehet, csak a másik, mert az bűnös, csak az tehet minden rosszról, pedig a lelked mélyén tudod az igazságot.

 

 Egy pszichológustól olvastam ezeket a gondolatokat, érdemes elolvasd:

 

Egyik szülő sem képes többé érzékelni és tudomásul venni,hogy a korábbi partner pozitív tulajdonságokkal is rendelkezik és hogy mindketten egy hiányos,torz ellenségképpel harcolnak, azzal,amelyet egymásról alkotnak. A gyermekek átveszik ezt a torzképet a gondozó szülőféltől,aki többnyire az anya és elfordulnak az apától. Az apáról nemsokára csak irreális fantáziák maradnak,legyenek azok idealizálók vagy éppen demonizálók. Ezeknek az apaképeknek többé semmi közük az erős és gyenge oldalakkal egyaránt rendelkező valódi apához.
Azonban minden gyermek tudatában van annak,hogy apai és anyai részt is hordoz magában. Ezért kárt szenvednek önértékelésükben és magabiztosságukban. Ezen tulajdonságaik meggyengülnek,mert azt hiszik,hogy van egy fontos,helyes,jó szülőfelük és van egy hamis, rossz, nélkülözhető. A megrendült önbizalom – „csak az egyik részem jó” – eredménye a saját képességekbe vetett legyengült önbizalom lesz.
Kifelé hatalmasnak,erősnek és pozitívnak mutatják magukat,befelé viszont bizonytalanok. Félnek attól,hogy csődöt mondanak. Nagy problémáik vannak a normális ambivalenciával és azzal,hogy embertársaik érzelmeit és magatartásformáit elfogadják,ha azok eltérnek a sajátjukétól.
Mindez – legkésőbb a kamaszkorban – problémás baráti kapcsolatokhoz vezet. A világot és benne az embereket sarkítottan látják: akik ugyanazon véleményen vannak,mint ők,azok a „jók”,a „szövetségesek”;azok,akik más véleményen vannak,azok a „rosszak”,az „ellenségek”.Amint ez utóbbira fény derül,azonnal megszakítanak velük minden kapcsolatot.
A nemi szereppel való azonosulás egy olyan fiatal fiú esetében,akinek alig van kapcsolata negatívnak beállított apjával, aligha lesz pozitívan férfias. Mert miként el kell utasítania apját,úgy el kell utasítania énjének férfias oldalát is. Így nem alakul ki benne egy természetes fogadókészség a férfias tulajdonságok iránt.
A hosszan tartó,megoldatlan szülői konfliktusok egyik legterhesebb következménye a hiányzó szülői modell: a gyermekeknek nincs kitől megtanulniuk,miként kell viselkedniük a nehéznek tűnő emberi kapcsolatokban. Ezeknek a gyermekeknek csökken a kontaktus készsége,nem fejlesztenek ki és nem próbálnak ki különféle probléma megoldó stratégiákat. Még a hasonkoruakkal való konfliktusokat is messzire elkerülik. Kialakul náluk egy kerülő magatartás: konfliktus kerülők lesznek. Így nem gyűjtenek maguknak tapasztalatot abban,hogy emberi kapcsolataik alakításában,kisebb-nagyobb problémáik megoldásában miként kell függetlennek,erősnek és kompetensnek maradniuk.
Korai felnőtt korban, az egyébként teljesen normális kudarcélmények esetén, ezek a gyermekek hajlamosak a szülőkre hárítani a felelősséget. Leegyszerűsítve ezt hangoztatják: „Ti vagytok/Te vagy az oka annak, hogy nekem az életben semmi sem sikerül!” Ezt a külső tényezőknek tulajdonítást,ezt a másra mutogatást,áthárítást otthon tanulják meg. Ugyanis a /”csonka” vagy újabban „egyszülős”/ családban mindig van egy megbízható, kéznél lévő ellenségkép – a kirekesztett apa – akit szinte minden előforduló problémáért és nehézségért okolni lehet. Ezért megszokják, hogy a problémákban és a nehézségekben a saját részüket nem kell vizsgálniuk, a saját viselkedésüket nem kell sem megkérdőjelezniük, sem pedig megváltoztatniuk.

A gyerek nem fegyver
Abban a helyzetben, amikor az elvált felek a gyereket használják fegyvernek egymás ellen, nem egymásnak okoznak rosszat, hanem a csemetéiknek. A gyerekpszichológus szerint: "A gyereknek a lehet
ő legnagyobb feszültség, ha a szülők nincsenek jóban, akár elváltak, akár nem, mert ő ugyanúgy szereti az anyját, mint az apját" - mondja Adrigán Erzsébet. "Lehet, hogy megtanul úgy beszélni apuról, ahogy anyu elvárja, és apunak is azt mondja anyuról, amit hallani akar, de ez csak a külszín. Az ilyen üzengetős helyzet alapvetően rengeteg szenvedést okoz a gyereknek."

A házassági bontóperek nagy részében problémát okoz a gyermekek egyik szülő részéről megnyilvánuló, másik szülő ellen ható befolyásolása. Ebben sok esetben kapnak segítséget a szűkebb családi körtől, elsősorban a nagyszülőktől. Természetesen a befolyásolás eredményessége, mértéke, illetve módja jelentősen függ többek között a gyermekek korától és természeti adottságaitól, az életkörülményektől, ezen belül különösen az anyagi lehetőségektől, valamint a szülők kulturáltsági szintjétől is. A befolyásolásra alkalmas eszközök számtalanok és egyben feltérképezhetetlenek, mivel a szülők ebben rendkívüli módon találékonyak.

"Amikor már kialakult egy ilyen kapcsolati háromszög, sőt, a gyerekek bevonásával sokszög, akkor nagyon nehéz bölcsnek lenni" - állapítja meg Csábi Orsolya pszichológus. "De alapvetően van pár szabály, amire érdemes a kapcsolatainkban törekedni, még ha nehéz is megvalósítani, vagy elvként magunkévá tenni őket: Két ember közötti kapcsolatért csakis és kizárólagosan az adott két ember a felelős. Sem nem több, sem nem kevesebb. Ugyanakkor mindenki a saját kapcsolataiért felelős, mások kapcsolataiért mások a felelősek. Az előbbit érdemes tudatosan felvállalni, különben nagy galibák kis gazdáivá válunk."

Ne háborúzz!
Csábi Orsolya szerint mindenki önmaga dönti el, hogy a másik kapcsolatai milyen hatást gyakorolnak rá. "A hatások olykor kivédhetetlenek, de magunk döntünk arról, mihez kezdünk velük." - mondja a pszichológus. "Egy kapcsolatban két ember között nem lehet hatékony közvetít
ő senki, mert a közvetítőnek külön kapcsolata van mindkét féllel, ami sosem egyenlő a két fél közötti kapcsolattal. Így nem lehet felhasználni sem a gyerekeket, sem egy harmadik felet egy-egy kapcsolat tisztázására. Ezzel csak a közvetítőket terheljük, és esetlegesen az ő kapcsolataikat tesszük tönkre."

 

"Egy gyerek érzelmileg nagyon befolyásolható, de megérzi a hazugságot, és tökéletesen észleli, hogy ha valaki másképpen viselkedik vele, mint amit mondanak róla. Így egy gyereket csak úgy lehet valaki ellen hangolni, ha az a valaki tényleg 'ellene van' a gyereknek. A szeretet nyelve univerzális. De a hízelgéssel, és az olcsó, lefizetős megoldásokkal csak egy jó üzleti kapcsolat alakul ki a felnőtt és gyerek között. Őszinte érzelmi kötődéshez ez nem táptalaj" - hangsúlyozza a szakember.

 

Csak remélem, hogy el is olvastad ezeket és valamit fogsz ebből meríteni. Nem arra szerettelek volna kérni, hogy most innen legyünk barátok és a vasárnapi ebédet együtt költsük el, csak azt, hogy a hozzám való viszonyodat egy kicsit enyhítsem, és arra kérjelek, hogy a gyermekeid miatt és az apukájuk miatt, akit szerettél valaha, aki gondoskodik rólatok, mind a mai napig, lépj túl a haragodon! Bocsáss meg neki, vagy ha nem tudsz, kegyelmezz a gyerekeidnek, hagyd, hogy szeressék az apukájukat, olyannak amilyen, hisz nekik nem tisztük kritizálni.

 

Visszatérve a kezdeti gondolatomhoz, nehéz lépés volt megtenni, hogy kezdeményezzek feléd, de nekem megért ennyit, hogy ha egy kicsit is elgondolkoztál a sorokon és fogadod a megkövetést. Hiszek a jó szándékban és abban, hogy belátod, hogy most már a legfontosabbak a fiuk, akiknek még van apukájuk!!!!!!!!!!!

 

Szia, a Nőci

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.