Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Modern mese

2010.06.25

Egyszer volt, hol nem volt, mivel így szokás egy mesét kezdeni. Minden ember életében eljön az a pillanat, amikor dönt. Ebben mindig segítenek (ezúton is köszönöm). Segítenek egy "mese" megszületésében. Hogy mennyire lesz hosszú és unalmas, azt előre nem tudhatom, de azt igen, hogy előre bocsátom, a fantázia és az emberi gonoszság nagyon találékony. A történet szereplői azt írhatnám, hogy kitalált személyek, a történet pedig bármilyen valós dologgal történő összeesése a véletlen műve, talán képzelet szüleményei, egytől-egyig, ki-ki döntse el maga, mennyire lehetséges...

Amolyan kerettörténetként született a mese. Kezdődik a vége felirattal és majd haladunk az időben vissza és ide-oda...

Mivel ez mese a helyszin nem is fontos, vidéki kisváros. A szereplői annál inkább, egy elvált nő, akit hívjunk Nőcinek, a férfi egy elvált férfi, akit nevezzünk Rosszapának, az exek, a volt férj, Legjobbapaavilágon,de akár Béla (bocs a Béláktól), a volt feleség Lenke (bocsánat a Lenkéktől, de a fantázia az már ilyen, sajnos pillanatnyilag ez a legjobb). És az áldozatok, a gyermekek, akik még nem is tudják vagy csak nem akarják tudni. Kettő lány és három fiú.

És ahogy kezdik a filmeket, újra elmondom, a szereplők és a történet fantázia szüleménye, bármilyen összeesése valós személyekkel és valós történettel csupán a véletlen műve!

....Már eltelt közel három év, hogy összeköltözött a Nőci és a Rosszapa. Elkezdték megélni egymással a második lehetőség adta mindennapokat, a jó és rossz dolgokkal, történésekkel. Azt már az elején is tudták, hogy az exek részéről nem lesz rózsaszirommal felszórva az út, amelyre léptek, de azt sem, hogy ennyi idő elteltével a rémálmok nem szünnek. De az viszont rengeteg erőt ad nekik és nagyon jól tudják, milyen szerencsések, hogy ennyire szeretik egymást. Hogyha egy kicsit későn is, de olyan érzéseket kaptak, ami minden eddigi akadályt legyőzött, legalább is tudták venni. Kapták a pofonokat, sőt sokszor ők maguk mentek a pofon elé, de állták, hisz bíztak abban, hogy az idő cinkosuk lesz és segítségükre siet.

És eljött a nap, amikor a nőci már nem tudta tétlenül nézni a történéseket, gondolt egy merészet. Maga is megtudja hozni döntéseit, de vannak dolgok, amiket kivülállóként másképpen látunk, ezért fogta a telefont és elküldött öt sms-t a legjobb barátnőinek egy kérdéssel. "...Szerinted van e értelme Lenke elé álljak, ennyi idő távlatából, hogy mivel tudom velem van a legnagyobb gondja, beszéljük meg, a gyerekei miatt, engedje végre az apukájukhoz őket..." Egy nem tudott mit válaszolni a Nőcinek erre, kettő azt mondta, hogy mit veszíthet, hisz az is lehet, hogy végre a Lenke nem magát nézni, félre teszi a  sértettségét és a gyerekeit szereti annyira, hogy visszatereli az apukájukhoz, hisz tudnia kell, hogy a három fiúnak szüksége van az apjára...", kettő pedig azt, hogy Lenkét ismerve esélye sincs, egy: nincs erre még felkészülve, kettő, komoly gondjai vannak a személyiségével.

Ettől függetlenül a Nőci leült a gép elé és elkezdte a gondolatait összerendezgetni, ki tudja mit hoz a holnap és ő úgy érzi most jött el az a pillanat, hogy valahogy le kell zárni ezt a mérges helyzetet, mert ebbe mindenki belepusztul. Ennél jobb alkalom nem is lehet, Lenke szülinapja. A Nőci arra gondolt, ez az a nap, amikor türelmesebbek vagyunk, amikor megértőbbek vagyunk, amikor magunkba nézünk, amikor dolgokat átértékelünk, szóval, mikor ha nem most. Megszületett a négyoldalas levél, igaz kicsit keményen kezdődik, de a vége, persze ha ezt akarja kiolvasni a cimzett, elgondolkodtató. Boríték, táska. Mivel idő volt menni kellett dolgozni, tehát útra kész minden. Ekkor már nagyon ideges és vegyes érzésekkel küzd a Nőci, mert a kétféle segítség, a meglévő kettősség vitáját erősítette benne. Mindenre próbált felkészülni, ha beszél vele, ha szóba sem áll (az eddigi tapasztalatok az utóbbit erősítették benne). A munkahelyén a legjobb már-már nővérként szeretett barátnő a lehető legjobbkor visszajött az irodájába, mivel sok tanácsot ad, nagyon jó tanácsokat és nem csak olyat amit hallani szeretne a Nőci, érezte, hogy ezt el kell mondani neki, és meghallgatni a véleményét, hisz a történetük minden részletébe bele van avatva, már tudja látásból ki a Lenke, ismeri így a fiúkat is és tudomása van minden egyes gonoszkodásról. A soha végetnemakarérni bosszúhadjáratról. Első szava, hogy nem . Ne tedd meg, ne tedd ki magad ennek az egésznek, nem érdemlik meg, hogy harcolj értük, hogy megalázkodj olyan előtt, aki folyamatosan beléd rug. Hagyd őket a saját levükben, ez a levél, amit írtál, nagyon jó, minden szava igaz, megindító, de Lenke nem a jószándékodat fogja látni, hanem újabb bosszúra fogja sarkallni. Ő nem is akarja másképp látni, hisz elhagyta a férje, elment a cselédje, mert nem becsülték míg ott volt, volt három év, nem szállt magába, sőt egyre inkább gonoszkodott, nézdd mit tett a kapcsulatukkal az apjukkal.......Igaz,igaz,igaz. Minden szavad igaz. Tudom én is, de valami mégis visz az utamra. Mert le akarom zárni. Magamnak akarom bizonyítani, hogy nem rajtam múlt, hogy ez lett belőle, hogy mikor teszem meg, rejtély, ma, holnap, jövő héten, fél év...nem tudom, majd jön egy szikra és megyek...Te, tudod, de ezt a levelet ne mutasd meg előre, hátha szóba áll...Tudom, mondta a Nőci, ez amolyan segédeszköz arra az esetre, ha megakadok és ha netalán beszélne velem, odaadom, hogy olvassa át, úgy ahogy szánom, gondolkozzon el a sorokon...Szerintem, mondta a majdnem nővér, nem fog szóba állni, de szorítok, de én nem tenném, ahogy mást meg sem léptem volna, amit te.

Háromnegyed hat. Az autó megáll a Lenke és gyermekei háza előtt, bejárati ajtó tárva-nyitva, bár mozgás semmi. Nőci odamegy az ajtóhoz és becsenget, becsengetne, mert a csengő néma. Azért kicsit szőkésen, megaztán elég izgatott pillanatnyilag, újra megnyomja a néma csengőt. És áll. És vár. Türelmesen, Ahogy mindig. Egyszer egy hang benntről, nézzétek ki van a kapuban. Aztán megjelenik a legidősebb gyermek. Nőci: anyukád itthon van? Gyermek: Nincs még, mit akarsz tőle? Nőci: vele szeretnék beszélni. Gyermek: mondd el nekem is. Nőci: Vele szeretnék, ha veled lenne beszélni valóm, akkor most téged hivtalak volna ki. Én nem mondom el, mert ez csak ránk tartozik, majd ő elmondja ha akarja, bár már úgyis túl sok mindenbe vagytok beavatva. Gyermek: még kb húsz perc, mire hazaér. Nőci: ok, akkor megvárom. Ekkor jön ki a másik két gyermek, fiatalabbak, bár ők még középiskolások. Középső kezdi kostolgatni a Nőcit. -Mit akarsz anyától? -Majd neki elmondom.- Mondd el nekünk is. -Eszembe sincs. -Menj el, mert ma van a szülinapja és meglepetéssel készültünk. -Akkor, a lehető legjobbkor érkeztem, mert itt az idő dolgok elrendezésében.- Fel fogod mérgelni. -Amit mondani szeretnék, azzal nem hiszem.-Úgysem fog meghallgatni téged. -Nem baj, azért megpróbálom. -Neked nincs dolgod? Unatkoztok apával? -De rengeteg dolgunk van, nem unatkozunk. De itt most három gyerekről van szó. - Apa tudja, hogy itt vagy?-Nem tudja, ez az én dolgom, a mi dolgunk az édesanyáddal. -Felhívom apát, hogy jöjjön ide és vigyen el. -Akkor szerinted mi fog változni? Legalább ketten várjuk anyukádat.-Ha, felmérgeled anyát, soha többé nem hívom fel apát.- Eddig sem tetted. -Azért mert behivatta tanunak a bátyámat.-Tévedsz, ezt sem jól tudod, anyukád volt az aki behivatta tanunak.- Néztek bután a fejükből mindhárman, igy Nőci folytatta, amikor a tárgyalás volt anyukád hazudott, mivel ez a módja volt, hogy kiderüljön az igazság, ezért lett behívva a bátyád. Igazat kell mondani. Nagy csend. -Igy mentél oda a lányaidhoz is? -Így (na kezdődik, végre, helyben vagyunk).-ÉS azóta is tartod velük? -IGen. És azt is elmondták, hogy milyen véleménnyel vagytok rólam. -Én azt most is elmondom a szemedbe, bukott nő, szajha, prosti. Gondolta a Nőci azért sem veszi fel a kesztyűt. Neveletlen kölykök. Vigyázni kell mit mond az ember, mert később még azt is kifordítják. -és különben is, folytatta a középső gyerek, hiába akartál odaédesgetni a főztöddel. Nőci csak mosolyog magában, drága gyermek, a pocak, az pocak. Talán hiányzik a főztöm. Biztos izlik nekik. Hát, nem hinném,hogy az anyjuk három gyereknek háromfélét főzne, vagy kivánságműsor lenne, ahogy az apukájuknál. Nőci egyre nyugodtabb, már nem ideges, kicsit sem, sőt, félelmetes a nyugalom, ami kezd szétáramolni benne. Egyre biztosabb az érzés, hogy jól tette, hogy eljött. Mert látni kellett, hogy mi van. Aztán mielőtt elment azt kérdezte a nagyfitól, hogy az anyukája mivel jár dolgozni? -Busszal vagy autóval, mikor mivel. -És most mivel ment? -Autóval. -ÉS merről fog jönni? Megmutatta az utat. Nőci beült az autóba. Két okból. Egy: anya megérkezik, három gyermek, mint egy testőrség körbeveszi, még annyit sem tudnék hozzá szólni, mint egyébként, a másik, ha ott a három gyerek, még annyi esély sem lenne hozzászólni, mint ha egyedül van. Megaztán semmi értelme a sárdobálásnak, mert igazán megérdemelték volna a következők odamondogatását. (De ezt a nőci, a gondolataiban tette meg, az autóban, elfele)-Ha befejeztétek velem a bunkózást, hát idefigyeljetek, most én következek. Drága nagyfiú. Mennyit is kapsz egy-egy fellépés alkalmából? 5-10ezer Ft-ot? Akkor számolj! Havonta kb 20-40 fellépés díját kell átnyomj egy olyan nő számlájára, aki szarba vesz, aki szid folyamatosan, aki bunkózik veled és a kedveseddel, három olyan gyermek nagyon is extra eltartására, akik le sem tojják a fejedet és azt sem tudják, hogy éppen miért vannak megsértődve rád. És akkor te még nem is ettél és nem is oldottad meg a lakhatásod. Hát elmondom, milyenek is vagytok. Értéktelenek, olyanná váltatok, mint az utcakép előttetek, derékig érő gaz, elvadult gyom, növényzet. Ezek lettetek. De tudjátok mit, örülök, hogy eljöttem és láttam, mik lettek belőletek. Ezt akartátok, ezt a sivár, elvadult, gyomos életet akarjátok, a lelkiszegény hozzáállást. Ám legyen, az embernek mindig két lehetősége van. Akarni kell és lehet lépni. Ha nem kell, az amit az apa nyújt, hát legyen, jó ez nektek, a magányos sivár, szürkeség. Most értettem meg, miért hagyott itt mindent apa. Mit jelentett ő nektek, mennyire becsültétek, mennyire tisztelitek. A sárdobálás helyett, drágáim, minden nap úgy kellene lefeküdni, hogy hálát adtok az égnek, mert az édesapátok egy kisebb vagyonnal járul ahhoz minden hónapban, hogy tudjátok az eszeteket játszani. Remegve kéne imádkozzatok, hogy apa ezt sokáig biztosítsa, mert magatoktól senkik fogtok maradni. Ezzel a gondolatsor végére is ért, na meg az utca végére. És már mosoly volt az arcán. Kezdett teljesen megnyugodni. Tényleg nem rajta múlt. Semmi sem múlt rajta. Remélem sose fogják megtudni, miről mondtak le az anyukájuk "kedvéért". Mert akkor lenne kiborulás. Nőci leállította az autót az utca végén, várt egy keveset. Majd így gondolkozott. Ha találkoznunk kell, akkor jönni fog, egy percet még várok, aztán indulok. Így is tett. Ahogy kigurult a kereszteződésbe, meglátta Lenke autóját, épp akkor libbent ki belőle és sétált be a boltba. Hát, itt a jel. Ha, elkezdted, fejezd is be, Nőci! Odagurult a parkolóba, és várt. Lenke nagyon "megfontoltan" vásárolt. EGy csomag főzőhagyma megvásárolásához, a fél rekeszt átpakolta, valahogy egyik sem volt a gusztusának megfelelő. DE, hála az égnek, mégicsak összejött(bingó) és egy fennakadt a mércéjén. Nőci már kicsit unta a várakozást, meg aztán átgondolta a reakciókat, úgy döntött a kijáratnál fogja várni, mert ha nem is hallgatja meg, addig legalább tudja mondani, amig az autóhoz érnek. Hát jól gondolta. Nőci:-beszélnünk kell egymással. Lenke: -Én nem akarok veled beszélni. -Pedig itt az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat. -Nem értesz a szóból, nem szólok hozzád! -Tudom ma a szülinapod van és épp ezért azt gondoltam, itt az ideje, hogy megkövesselek, a gyerekek érdekében. - Hagyjál békén, te nem értesz a szóból. Ne, szólj hozzám! Én nem beszélek veled. Különben is szállj ki az autómból. (lökött a Nőcin. De le van tójva). Mielőtt sikerült becsukni az autót a Nőci átadott egy lezárt borítékot, azzal, hogy olvassa el. De Lenke nem az a fajta ember, aki igyekszik, esze ágában sem volt a magáról alkotott, én a tökéletes és hibátlan, édesanya és egyebek szerepből kilépni, tehát semmilyen levelet sem fogok elolvasni stílust érezte megfelelőnek, így gondolta, ha tüntetőleg eltépi olvasatlanul, azzal közli a véleményét.De a boríték túl vastag, nem sikerült, kihajította a porba. Nőci gondolta, hát jó, felvette, betűzte a hátsó ablaktörlő alá, akkor vidd haza. De Lenke nem az a fajta, aki ezzel legyőzetett. A következő sarkon elhajította. Nőci felvette, nem maga miatt, Lenke bele sem gondolt, ha idegen olvassa, arról mindenki tud, mert ott volt a neve, a gyermekei neve, "tettei". Nem ez a cél. Nőci beszállt az autóba, teljes nyugalommal, mosollyal a szája körül indult vissza az otthonába a Rosszapához.  

Útközben megcsörgette Rosszapát, aki persze nem vette fel a telefont. Jesszus, tuti felhívták, biztos elmondtak mindent, ajjaj, lesz most kapsz. Úgyis el akarta mondani.  Gyors megcsörgette Nőci majdnem nővérkét, pár szóval gyorsan elhadarta a történést, majdnem nővérke pedig csak szörnyűlködött, meg sopánkodott, mert féltette a Nőcit, mi lesz most, ha tényleg telefonálnak azok. Nőci nyugtatta, ne aggódjon, mert szerinte mivel azok nem egyenes emberek, lapítanak, szövik kis sötét hálóikat, ott volt a lehetőség nem éltek vele, hogy végre lezárják a még ők sem tudják mit. Abban maradtak este még telefonálnak a fejleményekről.

Időközben Nőci hazaért, Rosszapa semsokkal előbb érkezett, akkor készült az autóból kiszállni, mosolygott. Hála az égnek, senki nem hívta, gondolta Nőci. Köszönés, milyen napod volt és hasonló, aztán gyere ülj le, nyugi kérlek, mondanom kell valamit, rosszat tettem...és elmesélt mindent.....átólzig.....Minden szó eleven volt. Azzal fejezte be, megértettem, miért jöttél el. Láttam mindent, túl sokat is. Nem tehetsz már semmit. Sivárak és gonoszak. Összekeverik a pofátlanságot a jópofasággal. Jó az nekik. Azt kapják, amit választottak, üres, céltalan, szánalmas kis életet. Egész nap egyedül, ráérnek elgyomosodni. Annyiszor nyújtottuk a kezünket. Senki nem azt kérte ne szeressék anyukát, sőt azt sem hogy forduljanak el, dehogy is, legyenek a támaszok, de ez nem az. Nem látnak. Megvakította őket az anyjuk beteges gyűlölete. Rosszapa szerint ezt nem kellett volna megtenni, nem szabad megalázkodni, nem kellett volna ennek kitennie magát a Nőcinek. De az annyit mondott, a fiaidért próbálkoztam Rosszapa, és ez megérte. Bármi is lett belőle. Nem rajtunk múlt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Gondolatok

(Macsek, 2010.06.25 21:57)

Szörnyű hogy nem értik nem akarják megérteni némelyek, hogy mindenkinek joga van a boldogsághoz.... Ha nem a múton rágódna és nem a Nőcit és Rosszapát akarná "öldökölni" minden módon, még akár Lenke is boldog lehetne.
A legszörnyűbb mégis az, hogy a gyermekeiket is mérgezi úszítja....
Én is boldogan élek a második házasságomban imádom a férjemet ÉS embrek maradtunk a volt férjemmel is... A kapcsolatunk kiegyensúlyozott és nyugalmas, mint soha azelőtt.
Ehhez nem kellett más csak annyi, hogy elengedjük egymást és mindketten megtaláltuk az igazit!!!
Lenke térj már észhez!!!!