Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


modern mese5.folytatás

2010.06.30

Anna élete fordulóhoz érkezett. Ezen a nyáron volt az "utolsó" közös nyaralásszerűség a családjával. Egy nagyon kedves ismerőse Annának szerezte a lehetőséget, hosszú hétvége, mert többre nem vállalkozott, ezt is csak a gyerekek miatt. És különben is ott az iskola, tanulni kell, nem beszélve a legjobb barátnőjéről és annak családja, akik addig a lakásukban vártak rájuk. Annának ez így volt jó. Béla igyekezett, Anna hazudna, ha az ellenkezőjét állítaná, de már nem működött. Eröltetett menet volt. Anna még fürdőruhát sem vitt magával, a Balatonra!

Gyorsan eltelt a pár nap, siettek haza, hisz ott  vártak rájuk, a legjobb barátnője. Családostól. Minden évben töltöttek együtt hosszabb időt. Anna legnagyobb támasza, 14 éves kora óta. Este, mikor lefektették a legkisebbet, a nagyok még "őrjönghettek", ők különvonultak, és csak a vigyorgás, a röhögés és a sok-sok gyermeteg zaj hallatszódott ki. Amikor együtt voltak, mindig röhögtek, minden nagyon vicces volt és mindig volt min viccelődni.Aztán ha kellett, együtt sirtak, mert ők azt is nagyon jól tudtak együtt. Anna nagyon szerette a barátnőjét, ahogy ő is Annát, és szeretik a mai napig egymást, több mint 27 éve.

A nagy "egymásratalálás" estélyén is kölünvonultak, ők ketten, és elkezdtek az interneten szörfözni. Mivel" modern csajok", "modern felfogással", lépést tartva a gyerekekkel, kapcsolgattak ide, kapcsolgattak oda, és nem utolsó sorban a nem oly régen szerzett ismeretet kellett gyakorolni, hisz Anna a közelmúltban tette le a számítógépkezelői vizsgát, okj-s és nemzetközi szinten.

Ahogy kapcsolgattak, lépegettek, keresgéltek, találtak valakit. VALAKIT. Izgalom ezerrel. Te, barátosném, szerintem ő az az Ő. Jelöld be! Hangos szívdobogás, remegő térd (még jó, hogy ült, gondolta Anna). Közben, mivel már eltelt az idő, mire odataláltak arra a lapra, nem volt idejük várakozni és tovább kutakodni, elszólította őket a család, csak összekacsintottak cinkosan, és elindultak a feladatuk irányába.

Másnap, vasárnap a kis család összepakolt és elindultak hazafele, letelt a szabadság, másnap munka vagy egyéb elfoglaltság, de a vidéki életre ennyi volt szánva. Anna rendet rakott, szokásos takarítás, ágynemű és hasonló "hasznos" elfoglaltság, de érezte teljesen feltöltve van és sokszor azt vette észre, hogy elneveti magát. Nem is értette mi van vele.

Mikor gondolta, most már végre ráér, egyedül is van, gondolta bekapcsolja a gépet, szétnéz egy kicsit a "világban". ÉS megállt a szive. EGy pillanatra. Aztán valahogy nagyon gyorsan kezdett verni. Aztán , most mi van? Piros boriték forog, körbe-körbe. Biztos Ő írt. De hisz még nem is biztos ,hogy gép közelben volt, meg aztán miért is írna, Anna, nyugi....

Egér odailleszt, katt, nyilik a boríték.......Feladás dátuma, előző este, szombaton éjjel 10.15. Tíz perccel azután, hogy átküldte az ismerlek jelzést Anna. Te jó ég, te jó ég, pont akkor Ő is ott ült, Annától 230 km-re egy gép túloldalán és összerándult a gyomra és azzal a mozdulattal, ahogy kinyitotta Anna ismerlek? jelzését, jelezte, igen.

Mellékelt egy levelet Milán, hogy mennyire kicsi a világ és mennyire hatalmas találmány az internet és milyen jó, hogy a világhálón találkoztak, annyi idő után. És írja meg Anna mi van vele, és minden érdekelte Milánt. Már az első levélből gyermeki izgalom érződött, kiváncsiság, és minden, amit nem lehet elmondani, ami arra késztet, hogy nyisd azt a buta boritékot és nézd, hogy figyeld, vajon  írt már a másik? Anna gyorsan "tollat" ragadott és írt, kedveset, pár sort, felületes dolgokat, mert hát mit is tudhat most így hirtelen, vajon egyedül van? VAjon ő úgy emlékszik, ahogy én, kérdezte magától. Gyorsan postázta a választ. ÉS pár perc jön a piros boriték!!!!! Jesszus, ott ül. VÁRTA!!!!VÁrta az Anna levelét. Most már biztos, hogy az a Milán, az a Milán, nem névrokon, nem ismeretlen, hisz kép nincs róla a neten, az adatok, amiket közölt, ismeretlenek, hisz tizenéve elváltak útjaik. És elkezdtek írni, és újra előjött a kép a vicces fiúról, aki mindig poénkodik, aki televan életszeretettel. ÉS jók a gondolatai és érdeklődik, ÉRDEKLŐDIK, Anna felől. Meg akarja hallgatni, de inkább az Anna őt. És az ötödik napon azt veszik észre, hogy csetelnek az oldalon és már hajnal fél három. ÉS figyelmeztetik egymást a tényről, hogy "kicsit hallkabban" kellene nyomni a billentyűt, mert még felébrednek az alvók. ÉS nehéz elszakadni. Újra. Nem szeretné egyik sem. Mert annyira jó vele "beszélgetni". Még ha csak gépel is az emberfia, emberlánya. Jó érzés, mert a tudattól, hogy bármikor, ha  végre sikerül szabadidőt szerezni magára Annának, mindig várja levél, és nem kell sokat várni, mindig ott lesz Milán a másik oldalon és csak irnak, irnak. Semmi több, nincs udvarlás, nincs hazudozás, nincs panaszkodás. Csak emlékezés, sztorizás és egyre növekvőbb hiány. De mi is hiányzik, amikor kikapcsolják a gépet? A másik....

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.